“Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: ‘Szeresd felebarátodat, mint magadat.’”
Pál levele a Galatákhoz 5:14

Helyszín: templomkerti játszótér
Idő: vasárnap, 13 óra
Szereplők: Hóvirág, Hóvirág apukája, Vince, Vince anyukája, Vince apukája

– Miért áll így a keze? – mutat Hóvirág Vince kezére.
– Mert így született. Vince mozgáskorlátozott kisfiú – válaszolom.
– Miért van az öledben, és miért nem jár a lábán?
imageA kérdés után férjem finoman ráteszi a kezét a vállamra, jelezvén, hogy szerinte menjünk, mert értelmetlen a beszélgetés. Nem adom fel, küzdök magamban, hogy ismét egy ilyen szituációban vagyunk. Újra nekem kell elmagyaráznom ennek a szép gyermeki szempárnak azt, hogy az életben sokféle dolog van. Ha most felállok és elmegyek válaszok nélkül, akkor Hóvirág talán soha többet nem megy oda olyan gyerekekhez, akik valamilyen fogyatékossággal élnek. Vince pedig azt tanulja meg, hogy el kell bújni, és semmi értelme a barátkozásnak. Aztán nagy levegőt veszek és válaszolok:
– Mert nem tudja hajlítani a térdét és a bokáját úgy, mint te. Ezért segítek neki és ölben viszem. Téged hogy hívnak? – kérdezem.
– Miért nem beszél? – kérdezi.
– Téged hogy hívnak? – kérdezem.
– Hóvirág – válaszolja.
– De szép neved van! Ő itt Vince. Azért nem beszél, mert gégemetszése volt, és a nyakánál lévő műanyag kütyüvel veszi a levegőt, az pedig nyomja a hangszálait. Vince, integetsz Hóvirágnak, hogy üdvözöld?
Vince integet, és látom a szemében, hogy nem érti ezeket a kérdéseket. Viszont annak örül, hogy egy kislány idejön a közelébe, és jól megnézheti magának.
Hóvirág kitartóan nézi Vincét, és nem érti a válaszaimat. Látja, hogy van keze és lába Vincének, és mégsem megy önállóan.
– Mi épp megyünk haza ebédelni – töröm meg a csendet. – Ti mit csináltok?
Hóvirág szeme ráragadt Vince testére, nem veszi le róla, úgy válaszol: – Megyünk mi is ebédelni.
Elbúcsúzunk egymástól, épp az autó felé sétálunk mikor észreveszem, hogy Hóvirág integet és kiabál: – Vinceeee! Mi is erre megyüüüünk! – és nevetve elszalad a következő családhoz, akikkel ismét beszélget.
Beülünk a kocsiba, nem szólunk egymáshoz, de tudom, hogy megalapoztam egy húsz év múlva létrejövő barátságot egészséges és mozgáskorlátozott ember között. Mosolyog a szívem, és megtöröm ismét a csendet: – Na kicsim, milyen volt Apával csúszdázni?

Sok hasonló helyzetben voltunk már. Van úgy, hogy nem csak fáradtan, de indulatokkal telve kezdek neki egy-egy ilyen beszélgetésnek, mert az első kérdés mondjuk így hangzik: “Neki miért ilyen nagy a feje?” A végén azonban mindig úgy örülök, hogy ismét létrejött egy kapcsolat, és Vince megismerhetett egy másik világot, ha csak pár percre is. Kapcsolat – ez az, amire mindnyájan vágyunk. Hogy ne legyünk egyedül. Hogy meg tudjuk beszélni a gondolatainkat másokkal. Hogy ne kelljen félnünk a magánytól. Hány meg hány ember szenved emiatt! Pedig tényleg nem kell hozzá sokat tenni, csak odamenni a másikhoz, és feltenni egy kérdést, vagy elmondani a mi gondolatainkat, vagy csak átölelni és ülni csendben tovább. Miért vagyunk kapcsolatfüggők? Mert Isten is az! Ő pedig a saját képére formált bennünket, és ha szeretnénk, odaadja a saját lelkét is, hisz az már közhely, hogy nem csak kenyérrel él az ember!

Mi a szeretet-kapcsolat süti receptje? Nagyon egyszerű, figyelj és jegyzetelj!
Tésztához valók:
10 dkg alázat
2 evőkanál csend
80 dkg bűnbocsánat kérés

Töltelékhez valók:
100 dkg Jézus megszólítás
3 csipetnyi kérés az örök életre
7 púpozott evőkanálnyi hála
1 kávéskanálnyi állhatatosság
3-4 örömmorzsa, ízlés szerint

A tésztát jól összegyúrod, majd kinyújtod, és beleteszed Isten tepsijébe. Beletöltöd a jól összekevert tölteléket, és már zutty, mehet is a sütőbe. 200 fokos szeretet-hőmérsékletre állítsd, és süsd körülbelül 20 percet. Vágd kis szeletekre, és tálald barátság-habbal. Jó étvágyat! Garantáltan nem leszel soha éhes!

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”
Lukács evangéliuma 18:16-17

imageVince egy mesterszakács! Őstehetség! Imádom, hogy mennyire egyszerűen és ösztönösen alakítja jól a kapcsolatait. Jézus arca olyan emberek arcán fénylik meg általa, akikkel soha nem kerültem volna ennyire szeretetteli kapcsolatba. Volt már, hogy a sanremoi kórház várótermében egy vörös rúzsos, csinos hölgy ült velem szemben. Egyszer csak elkezdte húzogatni a száját jobbra-balra, a szeme pedig kacagott közben. Néztem, hogy ezt most miért csinálja nekem, aztán Vince elkezdte himbálni magát az ölemben. Rájöttem, hogy épp a “nyuszizást” gyakorolja a szájával a szemben lévő nénin, amit a nagypapája tanított neki, amikor még nem tudott kiadni hangokat. Aztán volt olyan, hogy a gyógyszertárban, sorban állás közben, egy biztonsági őr jött oda hozzánk egy arckrém mintával, hogy Vincének adja, mert Vince elkezdett integetni felé. Csak arra emlékszem, hogy sokat beszélgettünk Antival és olyan volt, mintha rég ismernénk egymást. Aztán olyan is volt, hogy elmentünk bobozni, és a sorban senki nem szólt semmit, csak segítettek beszállni a bobba, és vártak legalább tíz percet ránk, hogy biztonsággal leérjünk. Anyukák olyan örömmel jöttek oda hozzám és érdeklődtek Vincéről, hogy milyen volt, hogy azt hittem, itt van velünk az összes nagymama, nagynéni, jó barát, gyógytornász és mindenki, aki féltő szeretetével csak arra vágyik, hogy lássa Vince boldogságát. Hiába, ha egyszer belekóstolunk Isten szeretet-kapcsolat sütijébe, mindig a szánkban marad az íze. Fájjon bármennyire a derekam, kerítsen hatalmába az önsajnálat sötét fellege, szoruljon össze a szívem Vince műtét utáni fájdalmai kapcsán, enni minden helyzetben kell. Szeretet-kapcsolat sütiből minden nap bekapok párat.

“Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál.” Hóseás könyve 10:13