Átadás művészete…

Átadás művészete…

Két kezembe tartom Vincét és kutatom a szememmel azt, hogy mit üzen a tekintete. Emeljem és lógassam a felsőtestét, vagy „…várjunk még anya, mindjárt jön a váladék!” – üzeni a gondolata. Várunk. Aztán hirtelen azt súgja: „Ló”! Szélsebesen kilógatom az ágyról a...
Szorongattatva, mégis szárnyalva…

Szorongattatva, mégis szárnyalva…

Futok, rohanok. Úgy hívjuk a barátaimmal ezt, hogy “karácsonyfa effekt”. Minden nap annyi dísz lóg rajtunk, hogy azt sem tudjuk melyikkel, hogy egyensúlyozzunk. Készülünk Vincével az év végi záróvizsgákra, gyártjuk ezerrel az adaptív feladatokat. Közben futunk...
Rejtett ajándékok…

Rejtett ajándékok…

Hajnal van. Megfordítom Vincét egyik oldaláról a másikra. Szendereg még a tudatom, de egy belső hang azt mondja, jőj közel, csak bújj ide hozzám. Beülök az ágyba, magamra húzom a takarót és összekulcsolom a kezem imára. Itt vagyok. Köszönöm, hogy tudhatok Rólad! Te...
Ketten az Ő nevében…

Ketten az Ő nevében…

Nyílik az ajtó. Odasietek a kórházi ágyhoz. Nézem Vince arcát. Kicsit fehér. Gyöngyözik a homloka. Énekelek. Picit felduzzadt az altatótól a szemhéja. A gerincműtét utáni intenzív ébredező termében vagyunk. Kicserélték a két tartórudat a gerinc mellett. Az egész terem...
Szárnyaival betakar engem…

Szárnyaival betakar engem…

Annyiféle életút van. Mindenki csak a saját magáét látja igazán. Az enyém összetett, mert nyüzsgő és magányos is egyszerre. Nyüzsgő, mert Vince mozgáskorlátozottsága ezer segítőt és kegyelmi helyzetet teremt a világunkban. Magányos, mert soha nem tudunk arra menni,...