Huh, nem is tudom, hol kezdjem… De talán ott, hogy Vince születése után a kórházban azt mondták, hogy hetente járjunk be a gégészetre, hogy kicseréljék a kanült tartó zsinórt, havonta egyszer pedig ezt egybekötik a gégekanül kicserélésével. Három nap telt el otthon és a kanült tartó zsinór bűzlött a félrefolyt anyatej-tápszer egyvelegtől. Kezdetben kivártuk az egy hetet, felpakoltam Vince minden tartozékát, bementünk a kórházba, de aztán feladtam. Remegő kézzel befűztem az új zsineget a kanül kis fülecskéjébe, megkötöttem és mikor már meghuzigáltam és biztos voltam a dolgomban, hogy tartja az új zsineg, elvágtam a régit. Most is megborzongok, mennyi félelem lengte körbe a szobát és mennyire kifáradtam ezektől az izgulásoktól nap végére. Aztán tellt-múlt az idő, egyre biztosabb lettem zsinór cserélésben. Már azt hittem enyém a világ, amikor éles helyzetbe kerültem és saját magam kellett kicseréljem a gégekanült. Nem lehet feldolgozni azt hiszem soha ezeket az élményeket, ismét le kell írjam, hogy most visszagondolva folyamatosan kiráz a hideg. A lényeg, hogy mára már eljutottam oda, hogy ha minden rendben van Vincével, hetente egyszer kicserélem a gégekanült és minden nap a gégekanült tartó zsineget.
Készítettem egy video-t arról, hogy cserélem a gégekanült, itt megnézheted:
Fontos tudnod ha a gyermeked gégekanüllel él, ezt kötelezően meg kell tanuljad, vagy ha nem Te vagy vele, olyan embernek kell vele lenni, aki képes ezt megtenni!
A cseréhez a következő eszközökre lesz szükséged: kis olló, zsinór, lidokainos zselé, kézfertőtlenítő, gézlap, kis kefe a kanültisztításhoz, ha nincs nálad pót gégekanül, nyakat kitámasztó kispárna vagy bármilyen ruhadarab, hogy könnyebben hozzáférj a gégekanülhöz.
Minden gégekanül cserét imával kezdek, aztán felpócolom Vince nyakát és elvágom a zsineget. Kezdetben mindig mese közben végeztem a műveletet, hogy eltereljem a figyelmét, de mostanra már Ő is profi lett és tudja, hogy mi fog történni. Az új kanült mindig belemártom lidokainos zselébe, hogy behelyezéskor jobban csússzon. Ha köhög vagy épp sírni akar, vagy bármi egyéb érzelmi változás lép fel a megszokottól, nem húzom ki a kanült, amíg meg nem nyugszik. Egyszer sajnos sírás közben cseréltem, mert annyira akartam sietni, hogy túl legyek rajta és ilyenkor a lyuk össze tud húzódni és elég nehéz beletenni a gégekanült. Szóval érdemes megvárni, amíg mindenki nyugodt helyzetben van. A gégén lévő lyuk egyébként nem záródik össze annyira hamar, egyesek azt mondják, hogy kb. 20 perc áll rendelkezésre, de én ezt soha nem próbáltam ki. Ismerek olyan kislányt, akinek miután kivették a kanüljét a lyuk még évekig nem záródott össze és műtéttel kellett összevarrni. Persze nem vagyunk egyformák, nem érdemes ezzel kísérletezni, csak azért írtam le, hogy aki cseréli a kanült, azt tudja, hogy a kezének nem kell sietnie, szép ráérős mozdulatokkal sokkal könnyebben megy az egész. A kivételnél jobban látszik a lyuk helye, ha a bőr ott piros lenne, akkor azt le kell kezelni. Sokan krémeket használnak, de nekünk az nem vált be. Ami a legjobb az a tiszta víz, kórházban orvosi sós vizet használnak én pedig rászoktam a gyógyszertárban kapható termál vizes spray-re, aminek nagyon könnyű a használata. Ha nem piros, akkor most már a termálvizet sem használom, mert a napi fürdetések során bevizezem a kezem és az ujammal odatörlök a kanül alá, fölé és mellé. Ha a tisztítás megvolt, összekötöm a zsineget, fontos, hogy egy ujjamat be tudjam tenni a nyaka mellé a zsinór mögé, mert az sem jó, ha túl szoros a kötés. Külföldön a zsinór helyett egyébként egy tépőzáras szivacsot használnak, ami praktikus cserénél, mert bármikor a tépőzárat ki lehet nyitni és nem kell hozzá kis olló, de Vince nagyon izzadós és a vastag szivacsot nem bírja a nyaka körül. Miután megkötöztem 3-4 csomóval a zsineget, akkor kész vagyok a gégekanül cserével. Hálát adok Istennek, hogy minden rendben ment és megyünk tovább a dolgunkat végezni. A kivett gégekanült fertőtlenítő folyadékba áztatom néhány órát, aztán miután jól megszáradt újra felhasználom. Ha beteg Vince, attól függően, hogy mennyi váladék jön, általában két-három naponta kicserélem. De olyan is volt már, hogy vendégségben voltunk és volt sokat köhögős gyerek a bandában. Miután hazaértünk, egyből kicseréltem a gégekanült, hogy megelőzzem a fertőzést.
A gégekanülből jövő váladékleszívás is fontos része a tisztításnak. A leszívó katétert nem szabad tovább nyomni, mint a gégekanül hossza, ami kb. 3-4 cm. Persze ha sűrű a váladék vagy nagyon sok jön, akkor tovább is lehet nyomni, mert egyszerűbben kijön, de nem érdemes a napi rutinos leszívásoknál mindig mélyre menni, mert a gége fala sérülhet. Fontos, hogy a leszívást is úgy végezzük, hogy a hüvelyk- és mutatóujjal tartott leszívó katétert folyamatosan pörgessük/sodorjuk, hogy ha esetleg kicsit lejjebb is nyomjuk a csövet, a vákum miatt ne tapadjon oda a gége fala a szívócső végéhez. Ez okozza ugyanis a gége falán a legtöbb sérülést, amely esetleg később a dekanülálás (dekanülálás az a procedúra, amikor megpróbálják a gégekanült kivenni és rászoktatni a gyermeket a normál orron és szájon való légzésre) során nehézséget jelenthet.
Vince 3,5 éves koráig a gégekanült két percenként szivogattam, főleg ha etetés volt, mert akkor az étel megemésztéséhez extra sok nyál termelődik. A beszédszelep azonban ebben is segített. Van ugyanis egy olyan áldásos mellékhatása a beszédhang kiadása mellett, hogy a váladékot nem vagy nagyon ritkán kell szívni, mivel a levegővel együtt a gégekanül mellett távozik a szájüregbe és ha valaki tud nyelni, akkor a nyálat egyszerűen lenyeli a garaton keresztül a gyomorba. A váladék, amely a szánkban összegyűlik a gégekanülös gyerekeknél sajnos nem jut el a szájig, hanem a gégekanülből kell kiszívni, ha nem tudja felköhögni a gyermek. Vince sajnos nem tudja felköhögni, ezért amíg nem tudtunk róla, hogy létezik ilyen beszédszelep, addig kb.két percenként szivogattam ki a váladékot a kanüljéből napközben. Ha beteg és nem tolerálja a beszédszelepet, akkor ez sajnos a mai napig így van. Betegség esetén a sok váladék miatt a kanül falán több ki nem szívott váladék tud megragadni, ezért van szükség arra, hogy ilyen időszakban többször cseréljük a gégekanült. Viszont ha nincs rá módom cserélni, de a gégekanül nyílásnál látom az odaragadt korábbi váladékot, akkor egyszerűen fogom a gégekanültisztító kefét és óvatosan a nyílásba dugom és lekaparom vele az odaragadt váladékot. Ezt csak a gégekanül kijáratára szoktam óvatosan használni, nehogy valami nagyobb váladékot visszanyomjak és elzárjam vele a gégekanült.
Ha mégis a váladék olyan sűrű, hogy nem lehet kiszívni, akkor a sós vizet kell alkalmazni. A szelídebb módja ennek az, ha inhaláltatom egy ideig Vincét és utána szívok. Viszont ha S.O.S. segítség kell egy nagyobb dugó miatt, akkor közvetlenül a gégekanülbe csöppentek 3-4 cseppet, kicsit várok, hogy oldja a váladékot és közvetlen utána kiszívom. Ezzel nagyon óvatosan kell bánni, mert nekem már volt olyan helyzetben részem, hogy becsöppentettem és a sós víz nagyon hamar feloldotta a váladékot. Sajnos én meg mélyre dugtam a leszívókatétert, hogy elcsípjem a nagy dugót, viszont az már nem is volt addigra olyan nagy és megsértettem a gégét, ami aztán vérzett. Mai napig nem felejtem el, hogy milyen sokkos hatás alá kerültem amiatt hogy vért szívtam a gégekanülből. Azóta nagyon ritkán és óvatosan bánok ezzel a módszerrel. Ha becsöpögtetek sós vizet, hagyom egy ideig szörcsögni Vincét és később szívom le a váladékot, hiába ad ki szörcsögő-bugyborékoló hangot.
Egyébként ezt is jó sok idő volt megtanulni, hogy mikor kell szívni és mikor nem. Ha ugyanis túl gyakran szívunk és nincs ott akkora váladékmennyiség, akkor nagyon könnyen megsérül a gége fala. Nekem nagyon fura volt, amíg nem használtunk beszédszelepet, hogy Vince torkából szörcsögés jön és mindig az a félelmem támadt, hogy nem jut be elég levegő. De kórházi tapasztalataink megmutatták, hogy ez nem így van. Amikor én már rég szívnék, mert zavarja a fülemet a szörcsögés, akkor a kórházi monitorok még azt jelzi jó sokáig, hogy rendben van az oxigénszint. A baj nem a hanggal és a váladék mennyiségével van, inkább a váladék minőségével. Mert ha nem áttetsző, hanem ragadós, összeállós, esetleg még baktériumtól fertőzött sárgás is, akkor azt kell gyakrabban szívogatni, mert az viszont el tudja tömíteni a légutat. Illetve, ha ez a baktériummal ferőzött váladék a tüdő falára is rátapad, akkor pedig az oxigén felszívódása nagyon nehézkes. Ezért fontos betegség során a naponta többszöri inhalálás, mellkas rezegtetés, köhögtető gép és a váladék leszívása.
