Esik az eső. Ütemesen koppan az esőkabátom csuklyáján. Párás a szemüvegem, nem sokat látok, mert már besötétedett. Csak megyek a megszokott úton Szása kutyánkkal. Kopog a körme a járdán. Megállunk a lehullott faleveleknél. Ő szimatol, én pedig ráeszmélek a nyugalomra a lelkemben. Már egy órája egy baráti találkozón kellene lennem, amit annyira vártam. Mégsem vagyok ideges. Keresem a miérteket, és megelégedettséget kapok válaszok helyett. Régen annyira ki voltam éhezve egy-egy ilyen alkalomra, amikor végre valaki vigyáz Vince fiamra és én kapok egy kis társasági életet a régmúltból. Megfeszülve rohantam, hogy minél több időt lehessek a „nekem járó” baráti kacajok ölelésében. Mi történik? Öregszem? Hát biztosan az is közrejátszik, de szelíden válaszokat kapok Istentől.

Hangsúly…

Hangsúly…

Mi a fontos az életben?

Mi volt a mai napomban az a rész, ami hangsúlyos volt? Jó lenne most nem emberi szemmel, hanem Isten szemével meglátni ezt… Természetesen a választ csak emberi aggyal, emberi szívvel tudom visszaadni, de azért teszek egy próbát. Szelíd volt, egyszerű, szeretetteljes a pillanat, amikor hajnalban anyukámmal beszélgetni tudtam Isten kegyelméről. Hmmm, igen, ez lehetett az…

„Csíííííz és katt”

Ha valaki a mai napomról Facebook posztot készített volna, akkor biztos azt emelte volna ki, hogy íme egy anyuka, aki meg van terhelve, mert kerekesszékes gyermeke miatt 0-24-ben vele van. Amikor viszont magántanár van a fiával, akkor túrázik és már „katt”, készül is egy szelfi! Amikor délután egy nemzetközi filmfesztiválon a fia átvesz egy különdíjat és már „katt”, készül is a szelfi: nagymama és kerekesszékes unokája mosolyognak a fotón. Amikor megérkezik a segítség és el tudja vinni a kutyát sétálni és lucskosan összebújik a kutya fejével az őszi fák alatt, „katt”, ez bizony cuki pillanat lett. S végül egy vacsorán csak csajok mosolyognak és az asztal körül összebújnak, „csíííííz”, „katt” és kész a poszt. Mindenki láthatja, hogy így kell ezt csinálni!

Ne érts félre, hálás vagyok ezekért a programokért az életemben, de a Gondviselő más fényképalbummal dolgozik. Neki hangsúly, nekünk „FB poszt”. Neki az igazán fontos pillanatok azok, amikor árad a szeretet, árad a remény, árad a jó hír, árad az evangélium, árad a „nem csak ennyi van” emberek! Mennyire eltávolodtunk már Istentől… Mennyire nem találjuk a hangsúlyt… Mennyire „FB poszt” emberek lettünk… Még akkor is, ha valaki egyáltalán nem használja ezt a kommunikációs formát, teljesen máshová tesszük a hangsúlyt az életünkben. Fontosabb egy „fullos” programmal teli hétvége, mint egy idős ismerős vagy rokon meglátogatása. Fontosabb egy jól sikerült munkahelyi eredmény, mint egy gyereknek meghallgatni a lelkében zajló félelmet. Fontosabb egy jó kis karácsonyi ajándék beszerzés, mint a buszmegállóban beszélni egy nénivel, aki segítségre szorul. Fontosabb gyorsan megcsinálni a vacsorát, mint a becsengető igehirdetőkkel közösen imádkozni. Jaj, annyi mindent lehetne felsorolni. Ha elcsendesedünk és visszatekintünk a napunkra, látjuk, hogy hol voltak azok a pontok, amikor engednünk kellett volna, hogy áradjon a szeretet, áradjon a hála, áradjon Isten szava!  

Örök életre szóló víz

Eszembe jutott egy élethelyzet a Bibliából. Van egy asszony, akinek teljes reménytelenség az élete. Már öt férje volt, és most egy hatodik férfival él, de ő nem vette el feleségül. Délben a legnagyobb melegben megy vizet meríteni a kútból, hogy senkivel ne találkozzon, ne kelljen szóba elegyedni és megszégyenülni az élete miatt. A kútnál ott pihen Jézus, és amikor az asszony megáll a kútnál, Jézus azt mondja: segíts nekem, adj innom. A nő meglepődik, mert látszik Jézus ruhájából, hogy ő zsidó, és akkoriban a zsidók nem keveredtek a samáriaiakkal (pogányokkal), sőt nagyon rossz fényt vetett, ha szóba álltak egymással. Szó szót követ, kiderül, hogy Jézus mindent tud az asszonyról és elmondja neki, hogy ha örök életre szóló vizet szeretne, akkor azt Jézusnál találja. Most jön a lényeg:

„Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik: hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” János 4:14

Az az ember, aki ha azzal a vízzel oltja szomját, amit Istentől kap, akkor nem lesz szomjas? Na de mi ez a víz?

• Ez bizony az Ige!

• Mi???

Most gondolom azt a képet látod magad előtt kedves olvasó, hogy Verkának elment az esze… Behálózta egy szekta és kész, megbolondult… A helyzet az, hogy én is idővel jöttem rá, hogy a Biblia az nem csak egy mese, ahogy azt én korábban gondoltam. Az Ige, ami a Bibliában van, az már a világ kezdete előtt volt. Az Ige Isten szava. Az Ige testté lett. Jézus eljött hozzánk, mint élő Ige, mint Isten élő szava! Ha pedig ezzel a szóval, ezzel a vízzel oltjuk szomjunkat, akkor bizony „örök életre buzgó víznek kútfeje” leszünk. Na és ezen ponton válik világossá, hogy hol van a hangsúly a földi „itt-és-most” életünkben. Amikor másnak elmondom az Ige kegyelemmel teli és túláradó szeretetét és azt, hogy „nem-csak-ennyi-az-élet”, akkor eláraszt az örök élet létállapot. Amikor saját magamnak is elmondom egy túlterhelt nap vagy éjszaka után, hogy figyelj Verocs, olvasd csak el az Igét! Akkor bizony már itt a földön is a Mennyországban találom magam!

Ha most azt kérdezed melyik Igét kell a Bibliából elolvasni, hogy az örök élet forrása bugyogjon fel benned, akkor ímhol a válasz: bármelyiket…

Egyszerű, mint a hangsúly az életünkben…