Esőcseppek kopogtatnak az ablakon. Milyen hamar itt lett az ősz. Pedig pár hete még strandon voltunk Vincével. Úszóversenyt tartottunk a medencében, Fekete Pétert játszottunk a büfénél, és ettük a hekket, lángost, jégkrémet. Mint egy átlagos család. Aztán ahogy a parton sétáltunk, Vincére nézett egy három év körüli kislány és először magának félhangosan azt mondta: “Szegény!” Aztán mikor látta, hogy senki nem figyel rá, megkereste apukáját, és felé rohanva egyre hangosabban kiabálta, hogy: “Szegény!, Szegény!, Szegény!”. Mintha csak azt akarná mondani, hogy látod apu, én észrevettem, és osztozok a mozgáskorlátozottság minden bújával és bajával. Aztán az apuka hátrafordult és meglátta, hogy kire mutogat és kiabál az ő kislánya, és abban a pillanatban felkapta a kislányt, leszorította a mutatóujját és gyorsan továbbment, hogy véget vessen a kellemetlen helyzetnek.

Vincére néztem és láttam, hogy nem érti, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy: “Kicsim, te nem vagy szegény! Sőt nagyon gazdag vagy, mert anya és apa rettentően szeret téged, és ez a legnagyobb gazdagság a világon, ha az embernek szerető és összetartó szülőket rendelt Isten!”

“Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben! Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.” Efezus 6:11-12

Észrevetted már, hogy ha a szívedet nem készíted fel reggel a harcra, akkor a napközbeni események könnyen ki tudnak billenteni az egyensúlyból? Lehettem volna dühös erre az apukára, vagy belezuhanhattam volna az önsajnálat mély vermébe, de aznap épp fel volt készítve a szívem. Tudtam, hogy ez csak egy újabb támadási séma, amit az ördög kitervelt, mert a nehézségeink ellenére nagyon is átlagos és normális családi élményekben volt részünk ott a strandon. Persze kellemetlen érzés volt, mert hát Isten az érzésekből is adott bőven. De nem azért adta őket, hogy elveszejtsen, hanem azért, hogy mozdítson bennünket az Ő kegyelmes és irgalmas szíve felé. Hogy átadjuk ezeket a nehéz helyzeteket Jézusnak, és megváltson bennünket minden egyes nap, minden egyes nehéz pillanatban.

“Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” Zsoltárok 50:15

A nyár tele volt ilyen helyzetekkel, mert hát Vince legújabb hobbija a közlekedős társasjáték, és mindenhol belépő- és utazó jegyeket gyűjtöttünk, hogy szinesíteni tudjuk az otthoni játék eszköztárát. Voltunk bobozni, gyermekvasútazni, libegőzni, BKV hajózni, és a jegyek mellett az élmények is gyűltek jócskán. Emlékszem a bobozás egyik alkalmával a gonosz már annyira nem tudott velünk mit kezdeni, hogy semmilyen szinten nem képviseltette magát. Csak azt láttam magam körül, hogy mindenki teljesen természetesen viselkedik, segít és viccelődik közben. Azt éreztem, hogy hazaértem. Mint amikor anyuék házába belépek, érzem, hogy semmit nem kell magyarázzak, mindent tudnak rólam, nem kell felelőségteljes szülőként viselkedjek, csak megpihenhetek, csak újra gyerek lehetek, és csak elfogadhatom azt, ami van, és nem kérek, mert minden úgy jó, ahogy van! Isten is így szeret bennünket, csak nem mindig hagyjuk, hogy ez nyílvánvalóvá legyen. Túl erősen tartjuk a gyeplőt. Mindig mindenkinél jobban tudjuk, hogy mi a jó nekünk, mi jár nekünk, és legfőképp, hogy mi mindent tudunk majd mi elintézni.

“Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj! Minden utadon őrá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat. Ne tartsd bölcsnek magadat; féld az Urat, és kerüld a rosszat! Egészség lesz ez testednek és megújulás csontjaidnak.” Példabeszédek 3:5-8

A mozgáskorlátozott gyermekek nyara elég nagy kihívás gyermeknek és szülőnek egyaránt. A nyár egy nehezített pálya, sűrűbben kapjuk a visszajelzéseket, olyan, mintha egy játékban a haladó szintet választanánk ki. Kikerülünk a jól megszokott és elfogadó környezetből, és töményen ránk zuhan a világ összes gondja, mert bármerre megyünk, mindig mi leszünk a kakukktojások. Ezért nem mindegy, hogy milyen fegyvernemet választunk, amikor harcba indulunk. Gyenge szívvel nem érdemes nekiindulni.

“Aki késedelmes a haragra, nagyon értelmes, aki pedig türelmetlen, az bolondságot követ el. A szelíd szív a test élete, az irigység pedig a csontok rothadása.” Példabeszédek 14:29-30.

Nem tudom hogyan reagálnék a fordított helyzetre, ha Vince ugrándozna és a kislány lenne kerekesszékben. Biztosan hárítanék én is valamilyen formában. Azonban most, hogy az én kisfiam ül a kerekesszékben, csak egy lenne kérésem: Kérlek Apuka, ne rohanj el legközelebb! Hadd kapjanak a gyermekeink válaszokat! Hadd ismerjék meg egymást, mint két szabad és gondokkal nem terhelt kisgyerek! Köszönöm, ha veszel legközelebb egy nagy levegőt és odajössz hozzánk. Hidd el, nekem is nagy levegőt kell vennem, mielőtt kilépek a lakásunk ajtaján és harcba indulok.
“Drága Istenem! Nagyon hálás vagyok a levegőért, és azért, hogy edzésben tartod a szívemet!”