Annyiféle életút van. Mindenki csak a saját magáét látja igazán. Az enyém összetett, mert nyüzsgő és magányos is egyszerre. Nyüzsgő, mert Vince mozgáskorlátozottsága ezer segítőt és kegyelmi helyzetet teremt a világunkban. Magányos, mert soha nem tudunk arra menni, amerre a többi ember megy.

Szeptemberben Vince magántanuló lett. A magány ezzel még nagyobb sebet ütött rajtam, mert sem az állami, sem az alternatív iskola nem volt opció egy nem beszélő és elektromos székkel élő kiskamasznak. Mostanra felállt egy rendszer, ami megint egy tökéletes megoldás az egész családnak. Küzdöttünk, hogy találjunk egy iskolát, ami megold minden igényt. Jól elfáradtunk az akarásunkban. Aztán Isten megint szelíden megmutatta, hogy sehová nem kell rohannunk, minden itt van a közelünkben, ráadásul tökéletesebb is, mint amit mi elterveztünk.

“És mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-e édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre és el ne menj innen: hanem menj szolgálóim után. Szemeid legyenek a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj az edényekhez és igyál abból, amit a szolgák merítenek.”
Ruth könyve 2:8-9

Fekszem az ágyban. Hajnal van. Vince légzéstámogató gépének hallom az egyenletes szuszogását az éjjeliszekrényen álló bébiőr hangszórójából. Istennél vannak a gondolataim, a testem fáradtságtól és tompa ízületi fájdalmaktól süpped az ágyba. Épp hálát adok azért, hogy olyan az életem, mint Ruthnak. Abban az értelemben, hogy szedegetem azt, amit más nem szedett fel az élet adta termőföld terméséből. Szedegetem a gondoskodást, amit Vince magántanáraitól kapok. Gyűjtögetem az örömöt, amit kisfiam átél a színjátszó csoportban. Elfogadom a helyi kulturális központ ajándék programjait. Megpihen a lelkem a helyi gyülekezet anyukáknak tartott közös imáján és énekében. Felfrissül a testem a vízi tornán, ahová akkor jutok el, amikor Vince matek órán van. Online bibliaórán pedig megkapom mindig az újratervezést, hogy tudjam, mire hív Isten.

Mekkora az esélye?

Persze ezekre mondhatod, hogy teljesen természetes élethelyzetek. De ha felnagyítom a részleteket, akkor világosan látszik, hogy Isten ismét munkálkodik egy lehetetlennek tűnő helyzeten, hogy megmutassa dicsőségét! Mekkora az esélye annak, hogy egy színjátszó csoport befogad és bevon egy nem beszélő, nem mozgó gyereket a heti foglalkozások játékaiba? Mekkora az esélye annak, hogy egy kerekesszékes kisfiú neves zeneszerzők, színészek és előadók főpróbájára járhat be minden fennakadás nélkül? Aki ismer, tudja, hogy vízimádó vagyok és voltak évek, amikor májustól szeptemberig minden nap úsztam a tengerben. Mekkora az esélye annak, hogy hegyvidéken találok öt percre a házunktól olyan vízi tornát, ami jó az ízületeimnek és újra vízben lebeghetek? Gyerekkoromban sok éven keresztül énekkaros voltam. Nagyon szerettem a csapatban éneklést, de mivel szinte egész nap Vincével vagyok, esélyem nincs eljárni énekkari próbákra. Mekkora az esélye annak, hogy elvezet Isten velem egykorú anyukákhoz, akikkel énekelhetek?

Isten szárnya alatt

Tudom, hogy Isten minden élethelyzetemben betakar a szárnyaival engem, mert ezeket a lelki és testi áldásokat úgy szervezi meg óramű pontossággal, hogy beleférjen az életembe. Reggeltől estig Vincét segítem. Estétől reggelig is Vincét segítem. Köhögtetek, inhalálok vele, megetetem, átemelem, megfürdetem, elviszem, elhozom, bekísérem, segítem a kommunikációban, akadálymentes feladatlapokat gyártok neki, egyeztetek tanárokkal, figyelek a helyes ülésére, átalakítom a nadrágjait, felállítom, kar-tréningezek vele, papírokkal rohangálok ide-oda, éjszaka megfordítom párszor, átölelem, megpuszilom, rátaposok a gázra, röhögünk, leszervezek neki baráti találkozókat, úszok vele, sétálunk, elviszem gyerek Istentiszteletre, zongorázni tanítom… Én nem tudom, hogy fér bele ennyi minden az életünkbe, de az a jó, hogy Isten tudja. Én csak fekszem reggelenként az ágyban, úgy érzem, nem tudok aznap felkelni, de Istennek hála mégis felkelek, sőt még sokszor táncolok is! Isten szárnya alatt minden lehetséges!

“Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad: pajzs és páncél az ő hűsége.”
Zsoltárok 91:4

https://www.facebook.com/anyaujratoltve