Hajnal van. Megfordítom Vincét egyik oldaláról a másikra. Szendereg még a tudatom, de egy belső hang azt mondja, jőj közel, csak bújj ide hozzám. Beülök az ágyba, magamra húzom a takarót és összekulcsolom a kezem imára. Itt vagyok. Köszönöm, hogy tudhatok Rólad! Te teremtetted az eget és a földet és mindent, ami azon van! Nem akarok kérni semmit, csak szeretnék itt lenni Veled. Csak szeretnék elsüppedni a Te végtelen puha szeretetedben. Az egész világ Téged dicsér az élettel. Az élet, ami élni akar, mert Te a leheleteddel fenntartod az egészet! Életet lehelsz belém is. Olyan hálás a szívem!

„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.”

János 4:23

Akarás helyett rácsodálkozó figyelem

Ima után kezdődik a fogaskerék-szerű mindennapi teendő. Vincét öltöztetem, inhalálok vele, köhögtető gépet kapcsolom, reggeli, fogmosás és már ott is ül az asztalnál a magántanárával és gyűrik a tudományt. Berakok egy mosást, elküldök néhány emailt, fogat mosok, és miután mosdóztattam Vincét a magánórák közötti szünetben, elfutok úszni. Mély levegő, kartempó, és azt veszem észre, hogy elröppent fél óra és én csak úszok, úszok, úszok a boldogságban. A lelkemet átmosta a reggeli odabújás Istenhez, a testemet pedig ez a fél óra úszás. Megyek vissza Vincéhez, és gondolatban folyamatosan oda-odabújok Istenhez. Az a gyönyörű, hogy semmi különös nem várható ezen a napon, mégis Isten most azt tanítja nekem, hogy mindig elrejt ajándékokat itt-ott. Nem is akármilyenek, hanem személyre szabott meglepetések várnak. Az imáimban nem tudom, hogy mit lenne jó kérni Tőle, de Ő pontosan tudja, hogy nekem mire van szükségem. Akarás helyett rácsodálkozó figyelemmel várok.

Megcsillan a szeretet

Színjátszókörben vagyunk. Épp lement az első rész, Vince kerekesszékkel ütemesen köröz a teremben, amíg a többiek a fél órás táncleckéjüket gyakorolják. Én csak ülök ott, a zenére gondolatban moonwalk-ot járok, mint Michael Jackson. Nem gondolok semmire, csak lazítok. Vince már tűkön ül, hogy mikor kezdődik a színjátszó második része. Egyszer csak a tánctanár otthagyja a gyerekeket, amikor már látja, hogy tudják maguktól is a koreográfiát. Odajön Vincéhez és feltesz egy kérdést: Szeretnél segíteni nekem a táncban? Megcsillan a szeretet! Isten épp alkot! Most figyelj! Mennyi az esélye annak, hogy egy mozgáskorlátozott gyerek tud segíteni egy csapat gyerek táncoktatásában? De a válasz azonnal megérkezik. Elmondja a tanár, hogy gondolkodott ezen a dolgon, és megkéri Vincét, hogy válasszon egy kedvenc számot. Aztán majd a tánctanár összeállít egy-egy mozdulatelemet és Vince feladata az lesz, hogy a zene ritmusára sorrendbe kell tegye a mozdulatsorokat úgy, hogy passzoljon a zenéhez. Aztán a többi már gyorsan megy, Messenger elérhetőséget cserélnek, és már le is beszélik a részleteket.

Isten megannyi szeretet elrejt a napunkban. Te hány csillanást veszel észre? Mennyire szorítod a háttérbe az akarásodat, a tenni vágyást és mennyire tudsz hátradőlni és hagyni, hogy Isten gondoskodjon rólad úgy, ahogy az neked a legeslegjobb lesz?!

„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.”

Zsoltárok 119:105

Én bevallom sokszor akarással indítom a napomat. Sorba rakom a teendőket, egyik sürgős bevág a másik elé. Kapkodok, facsarom az órákat, perceket, hogy minél több minden beleférjen. De, amikor sikerül odafordítani a figyelmemet arra, hogy én kisebb legyek és Ő legyen nagy az életemben, akkor történnek a legnagyobb csodák! Kiragadtam egyet a sok közül, ami nap mint nap történik velünk. Mert persze Isten lépten-nyomon elrejti a következő útmutatást, fényt a rám váró úton. Olyan hálás vagyok a sok segítőért az életünkben, akik jönnek mint magántanárok, jönnek mint színjátszókörös csoportvezetők, jönnek mint gyógytornászok, jönnek mint nagyszülők, jönnek mint barátok, jönnek mint online sakk oktatók, jönnek mint zenetanárok, jönnek mint polgármesterek, jönnek mint barátok, jönnek mint testvérek, jönnek mint teljesen idegenek, jönnek mint új városok, jönnek mint átaludt éjszakák, jönnek mint közös dicsőítő énekek, jönnek mint felhőtlen pillanatok, jönnek mint fogadott bátyuskák, jönnek mint önkéntes segítők, jönnek mint Messenger partnerek, jönnek mint ölelések, jönnek mint friss gondolatok, jönnek mint kacagások és jön mint férj és apa képben. Ezer dolgot nem soroltam fel még, sőt van olyan, amiről nem is tudok, de a lényeg, hogy Isten tud róla!

„Az Úr csodásan működik, / De útja rejtve van.
Tenger takarja lábnyomát, / Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben / Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, / Mi most még rejtve itt.”

707. Református ének – részlet

www.anyaujratoltve.hu: Rejtett ajándékok…