“Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” 1 János 2:15-17
Amikor valaki a jobb oldalára fordul reggel az ágyban, addigra én már elkészítettem a hagymás rántottát. Amikor más elkezdi a délelőtti megbeszéléseit a cégnél, akkor én pont süttetem a medence partján az arcom egy kiadós úszás után. A céges kávészünetben én gondolatban összepakolom a bőröndünket a következő külföldi operációhoz. Ebédidő? Én már túl vagyok rajta és épp Bibliasulis anyagokat jegyzetelek ki. Amikor más még belehúz kicsit a munkahelyen az aznapi feladataiba, én akkor épp a piaci bevásárlást vagy hivatalos ügyeket intézek. Hétköznaponként megyek vasárnapi Istentiszteletekre, akkor, amikor hazafele a fülembe dugom a prédikációk hanganyagát amíg Vince békésen szunyókál a kocsiban. Amikor pedig este valaki leül a kanapé elé kicsit belenézni a TV-be, én akkor már alszom. Amikor meg más alszik, akkor én meg épp fordítom Vincét a másik oldalára az ágyban. Egy időpont maradt meg a régi életemből, az pedig a péntek este. Akkor Vincére az egyik pedagógusa vigyáz, és akkor jut idő a férjemmel egy randira, vagy barátokkal találkozni. Ilyenkor kicsit bepillantást nyerhetek a múltba.
“És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” 1 János 2:17
De mi az Isten akarata? Sok embernek, amikor ránéz az életemre, sajnálattal telik meg a szíve, és nagy tiszteletet teszi fel a kérdést, hogy bírom/bírjuk ezt az életformát csinálni. Az, hogy mozgáskorlátozott a gyermekem, olyan, mint egy tetoválás, amin már semmi nem változtat, 80 évesen is ott lesz a bőrömön. Múltkor megkérdezte egy anyuka az orvosi betegváróban, hogy bírom elviselni ezt a terhet. Én is meglepődtem a válaszomon, de rájöttem, hogy tényleg így gondolom: “Egyre könnyebb!”
Amikor Vince megszületett, ténylegesen úgy éreztem magam, mint egy szellemvasútban, sötétség volt mindenütt amerre néztem, és nem tudtam mikor jön a kanyar. Ismeretlen volt minden, és senki nem tudott tanáccsal vagy már jól bevált tapasztalattal előállni, ami működik. Az évek során azonban Isten olyannyira megáldott és erőt adott, hogy mostanra marad a kezdeti izgulás egy új helyzet kapcsán, utána pedig jön a békesség, ami az Istenben való hittel való járásom gyümölcse.
De mi az Isten akarata? Mondják mások azt is, hogy nem értik miért kaptam ezt. Látták az előző életemet: multicégnél jó pozíció, takaros ház egy sármos férjjel, kutyus a közös képeken, egészség a család szűk és tágabb körében, budapesti fényes programok, külföldi nyaralások, stb. Azt hiszik, hogy valamiféle karma ez, hogy meg kell tanuljak valamit az életben, és azért kaptam ezt. De ez egyáltalán nem igaz! Bárkivel beszélgetek, kiderül, hogy a nehézségek az életben ugyanazokat az érzéseket váltják ki, bármi is legyen az életünk színpadán a jelmez. Félelmek, bizonytalanságok, szeretethiány, vagy a másik oldalon magabiztosság, mosolygós Facebook-os képek, tudatos életmód bio cuccokkal és fitnesz tervekkel. De amikor szembenézünk egy nehézséggel és végiggondoljuk a miérteket, rájövünk, hogy a problémánk forrása mindig ugyanaz: vagy nem érezzük magunkat szeretve, vagy nem tudunk eléggé szeretni. Más lehetőség nincs!”
De mi az Isten akarata?
“Jézus pedig monda neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Máté 22:37-39
“Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól. A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökeid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te utaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.” Példabeszédek 4: 20-27
Ki tudja, lehet, hogy ismét multicégnél fogok dolgozni, kisfiam önálló lesz, elmehetek majd bárhová, bármikor, stb. De ez már nem érdekel igazán! Persze, ebben a világban élek, én is lecseréltetem a téli gumit nyárira az autómon, de teljesen másként élek már ebben a világban. Mi az, ami érdekel? Az, hogy bármilyen helyzetbe kerülök is, mindig eszembe jusson az, hogy mit mond rólam Isten!
Tegnap megkérdezte az iskolában az egyik dolgozó, hogy hogyan tudom elolvasni a Bibliát. Ő bizony nem érti, hogy mi van oda leírva. Elmondtam neki, hogy ehhez is Isten kell! Mielőtt kinyitja, kérje meg Istent, hogy adjon bölcsességet és megértést! Nagy titok ez, de ha valaki érti a titkot, nagyon nagy kincsre lel! Halál helyett Élet lesz a szívében! Anno egyébként olyan szomjas voltam, hogy a Biblia olvasást a Római levéllel kezdtem. Isten tudta, hogy nem vagyok képes nemzettségtáblázatokat, több ezer éves harcokat, sőt még dicsőítő énekeket sem megérteni, sem elfogadni. Nagyon kemény volt a szívem, de Isten a lényegre mutatott! Ha van kedved, kezd el te is ott olvasni a Bibliát, ahol nekem Isten kinyitotta: Pál Rómaiakhoz írt levele, 8. fejezet: “Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak….”
…és ne siess! Olvasd nagyon lassan! Egy mondat a Bibliából vagy kettő, és aztán gondolkodj rajta zuhanyzás közben, úton a munkába, lefekvéskor, és meglátod, a szíved lassan olyan puha lesz, mint egy jól gondozott termőföld. Belehullik magként Isten Igéje, szárba szökken, és hipp-hopp észre sem veszed az idő múlását, és már le is szüretelheted a gyümölcsöket az életedben!
Engedd meg, hogy Isten kiszeressen Téged is ebből a világból! Vigyázat! Nagy kalandnak nézel elébe, ha belevágsz…
