Hogy jön ez ide? Mire ez a név? Mi volt a kórházban, mit mondtak az orvosok? Rendben ment a gerincállítás? Bírta a repülőutat? Mondták, hogy mikor veszik ki a gégekanült? És te hogy bírod? Tudsz pihenni kicsit?

Kérdések ezrei tódulnak belém a világból, és gyakran én is kérdőre vonom magamat. De Isten terve az, hogy ne kérdésekkel marcangoljam magam, hanem hogy helyezzem át a fókuszt saját magamról, saját gyermekemről egyedül Őrá. Ez a blog az élethelyzetemen keresztül megmutatja Isten dicsőségét. Ez a blog nem rólam szól, nem is Vincéről, nem a küzdelmekről, hanem egyedül Róla, Istenről és az ő Fiáról, Jézusról. Ő az, aki naponta megvált, naponta újratölt egy olyan Anyát, akinek emberi mércével mérve nagyobb nehézségek jutottak az életében. De fontos tudni, hogy Isteni mércével ezek a nehézségek áldások! Áldások, amelyeken keresztül még jobban megismerhetem Istent, Ő pedig valódi Barátom, Apukám és Társam lehet!

“Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, fölmagasztalom, mert ismeri nevemet! Ha segítségül hív engem, meghallgatom őt. Vele vagyok nyomorúságában, megmentem és megdicsőítem őt.” Zsoltárok 91:14-15

Dicsőség Neked Uram Mindenért az életemben! Köszönöm, hogy tanítasz és bölcsességet adsz, hogy meglássam a Te kezed munkáját az életemben. Azt mondottad, hogy ha valakinek gondja van az életében, akkor imádkozzon és tegye le a terheit a te lábadnál és gondot viselsz rá. Uram, arra jöttem rá a te Szentlelked vezetésével, hogy az ima nem más, mint imádkozás. Imádat. De hogy lehet imádatot mondani, ha összenyomnak a világ terhei? Ezt is megtanítottad Istenem! Irgalmad határtalan! Megtanítottad, hogy vegyem számba az életemben lévő áldásokat, és adjak hálát azokért a dolgokért, amiket ajándékba kaptam. Hálát adok Vince huncutságáért, hálát adok férjem kitartásáért, hálát adok szüleim gondoskodásáért, barátaim támogatásáért, és egyszer csak megnyílik a szemem és látni kezdem az áldásokat az életemben:

Egyik legnagyobb félelmem az Vince kapcsán, hogy ha én már nem leszek, akkor lesz-e társa, akivel megoszthatja a szíve titkait, lesz-e, aki segíti majd őt fizikai korlátai leküzdésében. Sokat sírtam már emiatt elkeseredettségemben, de amikor dicsőítem Istent és szívemből hálát adok neki mindenért az életemben, akkor bepillantást enged az Ő tökéletes tervébe! Isteni csodaként Vince ovis csoportjához csatlakozik az évindulás után néhány héttel egy kislány, aki ugyanúgy arthrogryposis-os, sokat csacsog, és csak kapkodom a fejem, mert olyan gyorsan történnek a dolgok. Egyik pillanatban már ott is találom magam Vince életének első randiján, mert a kislány elhívja őszi leveleket gyűjteni a Városligetbe, a másik pillanatban meg már vendégségben van nálunk és együtt táncolnak Ákos zenéjére. Ó Istenem, olyan nagy a Te szereteted! Mostanában állandóan rajtakaplak, hogy kényeztetsz Uram! Köszönöm!

”Ha az ÚR a te oltalmad, és a Felségest választod hajlékodul, nem érhet téged veszedelem, és csapás sem közeleg sátradhoz. Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon.” Zsoltárok 91:9-11

Múlt héten Hamburgban voltunk. Gerincrúd állítás és különböző kontrollok miatt kellett megint utazzunk. Isten egyszerűen tökéletes! Ismét megáldott bennünket! Nagyon rég fejtörést okoz az utazás során, hogy tudjuk Vincét elvinni pisilni. Egy ideje használunk egy WC-re rögzíthető ülőkorzettet, amit anyukám átalakított úgy, hogy összecsukható legyen és elférjen a bőröndben. Amikor mosdóba megyünk, az egy jó húszperces procedúra úgy, hogy ketten kellünk a férjemmel hozzá, mert Vincét nem tudom egyszerre emelni és vetkőztetni. A repülőgépen azonban csak öt percünk maradt erre a feladatra, és az ottani WC mérete nem engedi meg, hogy hárman legyünk egyszerre bent. Aztán jön az Isteni szikra, az ajtóban megemeli férjem Vincét, lehúzom a nadrágját, hátramenetben ráülök a WC ülőkére és ölembe veszem Vincét. Már mehet is a pisilés egy négyzetméteren. Halleluja!

Tudom, hogy megtörtnek és elnyűttnek kellene lennem, mert erőn felül teljesítek és nincs éves szabadság, amit kivehetnék. De Isten rettentő precízen osztja be az időmet! Éjszaka felébreszt, ha Vincét kell fordítani vagy váladékot szívni. Reggel, amikor megébredek, szendergésemben beszélek Vele. Délelőtt időt ad arra, hogy amíg Vince oviban van, addig elintézzek hivatalos dolgokat vagy ússzak, tornázzak egyet. Délután és este végzem a normál és extra anyai teendőket. Heti egyszer eljuttat Bibliaórára. Heti többször pedig csak Róla beszélek másoknak az ovi büféjében, a hentesnél, a telefonban egy másik anyukának. Múltkor még azt is elintézte, hogy az egyik fodrász elrontsa a hajvágásomat. Miközben másik fodrászhoz igyekeztem, egy ismerőssel találkoztam és elmeséltem hogyan jutottunk légzéstámogató géphez Isten kegyelméből két hét alatt karácsonyi szünetben, mikor az alap várakozási idő egy alváslabor bejutásra három hónap.

Dicsőség Neked mindenért Istenem! Kérlek adj bölcsességet, hogy láthassam továbbra is a Te kezed munkáját az életemben! Legyen meg a Te akaratod! Ha bármikor vétkeztem, kérlek ne emlékezz meg róla, és adj nekem örök életet!

”Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Megváltja életedet a sírtól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” Zsoltárok 103:2-4