“Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” Józsué 1:8

Felriadtam az éjszaka közepén. Álmomban két párhuzamos világot láttam. Életem korábbi szereplői megelevenedtek. Láttam azt az életemet, amiben nincs gyermekem, de a csavar az volt, hogy mégis hatalmas felelősségérzet nyomta a vállamat. Kísértések jöttek-mentek, mindegyikbe beleléptem. Aztán annyira összegyűrűződött a fejem fölött a sok gond, hogy hangosan kiáltottam: Jézus Krisztus! Ebben a pillanatban pedig leomlottak a falak, a szereplők elolvadtak, mint ahogy a műanyag elolvad, ha tűz fölé tartják. Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Visszakerültem a valós világomba, de már nem volt ugyanaz. Éreztem a szagot, amikor a párhuzamos világból jönnek a kísértések. Aztán amikor fojtogatóvá vált az érzés a nehézségek miatt, mindig kimondtam Jézus nevét. Mindig eltűnt az, ami valótlan volt, én pedig biztonságban voltam.

Eszembe jutott az álmomról a Mátrix című film. A főszereplő férfinak bebizonyították, hogy el lehet terelni a figyelmét a valóságról, ha aktiválják a “piros ruhás nő” programot. Ekkor nem a valóságra figyelt, csak követte a nőt, közben pedig védtelen volt és sebezhető az igazi ellenség által.

Nekem is aktiválódott a “piros ruhás nő” program a minap. A csodálatába estem és a szívem elszomorodott. Múzeumban voltunk Vincével. Elterveztük, hogy megnézzük a bogár kiállítást. Épp ebédeltünk, amikor azon vettem észre magam, hogy aki elmegy mellettünk, furán néz. Aztán rájöttem, hogy nem csak a kerekesszék, nem csak az, hogy Vincének hatalmas terpeszben és gipszben van a lába, nem csak a nyakánál kikandikáló gégekanül, hanem a viselkedésünk is fura lehet másnak. Vince már elég nagy, de még mindig kiskanállal etetem és pépeset eszik. Itthon már sok darabosat megeszik, de az nagyon hosszú idő, így ha rohanunk vagy valahol eszünk egy gyorsat, akkor pépeset adok neki. Aztán ott van a fecskendős víz-spricc. Gondolom hajmeresztő látvány lehet, hogy ezzel közelítek Vince szájához, és minden falat után bespriccelek a szájába. Azért van erre szükség, hogy gyorsítsam az evést, könnyebb legyen a nyelés. Meg még ki tudja milyen fura dolgaink lehetnek, amiket már észre sem veszünk.

Összeadódtak ezek a felismerések, hirtelen elkezdtem szégyellni, hogy mi itt tartunk, így csináljuk, és legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá, hogy ne vegyen észre bennünket senki. A gonosznak ekkor már a csapdájában voltam, ez világos. De ekkor bevetette a végső döfést, a “piros ruhás nő” programot. Ez pedig a tökéletes idilli család képe volt a mellettünk lévő asztalnál. Szöszi csinos anyuka, vagány mackós apuka és két angyali fürtökkel megáldott gyermek, ráadásul vegyesen, egy kisfiú és egy kislány, amit imádok, mert én is így nőttem fel.

Több se kellett a gondolataimnak, rám rázúdították, hogy nekem ez miért nem adatott meg. Kész, vége, 1-0. A támadó csapat belőtte a gólt a jól előkészített támadásból!

Az álmom azonban új felismerést adott. Annyira összetett volt, annyira sok volt benne a “piros ruhás nő” motívum, hogy rájöttem, ilyen a mi életünk is. Annyira megszoktuk, hogy észre sem vesszük az átverést, csak a nagyobbakat esetleg, és azt is csak utólag, amikor már kidühöngtük magunkat. “Piros ruhás nő” motívum azonban bármi lehet a világunkban: betegség, pénzhiány, fáradtság vagy esetleg a jó dolgok, amiket folyamatosan hajszolunk: utazás, tökéletes kinézet, felelősségteljes munka, stb.

“Ezért, sze­ret­te­im, ke­rül­jé­tek a bál­vány­imá­dást! Mint ér­tel­me­sek­hez szó­lok, ítél­jé­tek meg ti ma­ga­tok, amit mon­dok. Az ál­dás po­ha­ra, ame­lyet meg­ál­dunk, nem a Krisz­tus vé­ré­vel való kö­zös­sé­günk-e? A ke­nyér, ame­lyet meg­tö­rünk, nem a Krisz­tus tes­té­vel való kö­zös­sé­günk-e? Mert egy a ke­nyér, egy test va­gyunk so­kan, mert mind­nyá­jan az egy ke­nyér­ből ré­sze­se­dünk.” 1 Korintus 10:14-16

Elárulok egy titkot: a “piros ruhás nő”-t kétezer éve úgy hívták, hogy bálvány. A kérdés az, hogy mire figyelsz? Arra, amit a “piros ruhás nő” mutat, vagy arra, amit Jézus Krisztus mond? Az előbbi elcsábítja a szemedet, hogy ne a lényegre figyelj, az utóbbi viszont a füledbe súgja az igazságot, és a füleden keresztül megérted, hogy mi ad életet a szívednek!

Jézus soha nem mondaná azt, hogy te szegény szerencsétlen, még mindig fecskendőt használsz az etetéshez? Ezt a mondatot csak a gonosz tudja elültetni a szívemben. A Bibliában sok helyen úgy is szerepel a sátán meghatározására adott héber szó, hogy vádló! Jézusnak egyetlenegy gondolata van felőlem: “Szeretlek!” “Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:19 Ha az Ő gondolataira figyelek, tudom, hogy Vincét folyamatosan gyógyítja! Megtanította nyelni, tanítja harapni és rágni. Egyre többet használja Vince a szájában lévő izmokat, most már babanyelven is gagyog folyamatosan, egy levegővel. Ami pedig kész csoda, hogy csak úgy magától elkezdte lebetűzni a nagy feliratokat, amiket maga körül lát, és próbálja összeolvasni a szótagokat.

“Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szem elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek.” Példabeszédek 4:20-22