Ülök az óvoda folyosóján, szürcsölöm a termoszból a forró teát, és közben hallgatom a Bibliaiskolás hanganyagokat. Vince úgy kezdhette el az ovit, hogy garantáltuk, hogy minden nap itt maradok az épületben, hogyha a gégekanüllel valami teendő van, azonnal tudjak segíteni. Fura szerzet lehetek itt az intézményben, mert a folyosón mindenki jön-megy, én meg lekuporodok valahova, ahol wifi-t érzékel a mobilom. Most is épp egy ilyen helyet találtam, pont az igazgatói ajtó előtt. Királyok és Próféták tantárgyból készülök a záróvizsgára, és közben elgondolkodom Josafát király életén, aki Júdában uralkodott. 3000 éve történt vele az, hogy felemelte a szívében Isten Igéjét, sőt még a legfőbb hadvezéreit is kiküldte a nép közé, hogy tanítsák az Úr szavát.

Szép történet, de nekem most rohannom kell Vincéhez váladékot szívni.

Visszatérek a wifi övezetbe, és hallgatom tovább a tanítást. Istenem, adj bölcsességet! Szerinted miért tanulok most arról, hogy Josafát királyt úgy megáldottad, hogy amíg a Te országodat kereste, addig a szomszédos birodalmakat legyengítetted és nem kellett harcolnia? Az meg már egyszerűen abszurd, hogy uralkodása alatt arabok hoztak zsidóknak mindenféle adományt, talán a történelemben először és utoljára (2 Krónika 17). Ó Istenem, ha megmutatod hogyan kapcsolódik ez a történet az életemhez, hát az tényleg egy csoda lesz!

Ismét futok, mert hívtak telefonon, hogy váladékot kell szívjak.

“Mert az Úr szeme körbejár az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik teljes szívvel ragaszkodnak hozzá…”
2 Krónikák 16:9

Minden nap ugyanaz a ritmus zakatol az életünkben, csak lehet, hogy a sorrend más. Fel kell tölteni vízzel az alvásterápiás gépet. Le kell szívni a gégekanülből a váladékot. Ki kell cserélni a gégekanült tartó zsineget Vince nyakán. Meg kell tisztítani a váladékszívó tartályát, és fel kell tenni töltőre. Bilisszékre kell tenni Vincét és bekötni a pántokkal, hogy ki ne essen. Le kell fékezni a kerekesszéket, mielőtt ráemelem Vincét, stb. Rengeteg rutinfeladat vesz körül bennünket. De sokszor nem értettem, hogy ha ugyanazt csinálom mindennap, akkor miért van az, hogy egyik nap dalolva és tökéletes békével teszem, a másik nap pedig haraggal és önsajnálattal a szívemben.
Mióta Bibliaiskolába járok, a rutintevékenységek közben egyre kevesebbszer tör fel bennem negatív érzés. Ugyanúgy csinálok mindent, de a gondolataim, és ezáltal a szívem is, egyre jobban a helyére kerül, függetlenül attól, hogy fáradt vagyok-e vagy sem. Rájöttem már korábban arra, hogy az Ige megtisztít, hisz az Életet hordozza! Most azonban, hogy minden nap meghallgatom Isten szavát, nem csak egy reggeli ima erejéig, hanem a vizsgára készülve van lehetőségem elgondolkodni is rajta, így már átalakul az egész életem. Ez lenne Josafát király és az én életem közötti párhuzam?

“Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.”
János evangéliuma 1:1-4

Hihetetlen, de most úgy tűnik, hogy ténylegesen egy dologra van szükségem: megmaradni abban a gondolatban, amit Jézus üzent nekem! De akkor ki fogja leszívni Vince váladékát, ha csak az Igén elmélkedem? Hát persze, hogy én, de azáltal, hogy társalgok Istennel az általa adott szavak segítségével, egyre jobban meg ismerem Őt! Felfedezem újra és újra, hogy Jézus is kapcsolatfüggő és csak arra vágyik, hogy velem legyen és mindenre gondot viseljen. Mire például? Küld egy nagyon kedves barátot, aki néha-néha elkéri a lakáskulcsunkat és kitakarít, kimos és kivasal azért, mert szeretne segíteni. Küld egy kerekesszékes country csapatot, akik megszervezik Vince jótékonysági bálját, hogy segítsék Vince gyógykezelésének költségeit. Küld egy főszerkesztőt, aki egy megyei újságnál karácsonyi adománygyűjtésbe kezd, hogy Vincének akadálymentesítsük a közlekedését. Küld egy kismamát, aki elintézi, hogy ingyen kapjunk egy oxigénkoncentrátort a németországi utazásainkhoz. Persze ennél sokkal több dologban segít, mert benne tart egy támogató házassági kapcsolatban, segítő nagyszülői háttérben, és megőrzi egészségesen kisfiamat a nátha időszakban úgy, hogy óvodakezdés óta 4 kg-ot még hizlal is rajta.

“Minden folyó a tengerbe siet, de a tenger mégsem telik meg. Bárhová sietnek is a folyók, ugyanarra a helyre térnek vissza. Minden dolog fáradozással jár, föl sem tudja sorolni az ember. Nem telik be a szem a látással, sem a fül a hallással. Ami volt, ugyanaz lesz ezután is, és ami történt, ugyanaz történik majd ezután is. Semmi új nincs a nap alatt.”
Prédikátor könyve 1:7-9

Josafát király! Köszönöm az életedet! Megláthattam, hogy több ezer év telt el, és valójában semmi nem változott, Isten tegnap, ma és holnap is ugyanaz. Ugyanolyan személyre szabott gondoskodással lát el engem, mint anno téged.

Most pedig nem hiszitek el, hogy mi történt! Idejött hozzám a Mozgásjavító Intézet főigazgatója miközben ezeket a sorokat írtam. Megkérdezte, hogy mire van szükségem, hogy ne a folyosón kuporogjak, mert ez így nagyon fapados helyzet. Azt mondta, hogy őt egyáltalán nem zavarom, csak könnyíteni szeretne az életemen! Megkérte a kollégáját, hogy biztosítsanak nekem szabad bejárást a könyvtárba. Istenem, látod a Te szervezőkészséged mindenkit megindít! Neked köszönhetően az óvodában már nem csak teológiát tanulhatok, hanem még könyvtárba is beíratsz!

És ismét megyek váladékot szívni…