Vince kisfiúnk mellkaskorrekciós műtéten esett át Németországban, mert a gerince és a szegycsontja között már nem volt egy centiméter távolság. A bordacsontok deformációja miatt a bal tüdeje veszélyben volt, ezért útnak indultunk Hamburgba, ahol az altonai Gyermekklinika bevállalta ezt a korrekciót. Egy hónap telt el a műtét óta és most újra nekivágunk az útnak, ezúttal hazafelé.
Tudjuk, hogy nem kicsit kockáztatunk, mert legutóbbi hazajövetelünkkor nem jutottunk el a lakásunkba, egyből a kórházba kellett menjünk. Vince nem bírta a hosszú út adta megterheléseket a friss gerincműtét után. Most mindent elkövettünk, hogy ne kelljen ismét kórházból kórházba menni. Kértük Isten áldását az útra, és átalakítottuk az autót egy privát mentőautóvá (lélegeztető gép és váladék leszívó gép szivargyújtós verziója, oxigénpalack, gégekanül tartozékok, pulse-oxi mérő stb.).
Pakolom az autóba az újabbnál újabb csomagokat, ezerszer végiggondolom, hogy milyen szituációk jöhetnek az úton, és azokra milyen gyorsan tudok majd reagálni. Próbálok mindent úgy elhelyezni, hogy csak karnyújtásnyira legyen, mert oxigénhiány esetén minden perc számít. Régen minden egyes hajszálam beleőszült egy ilyen helyzetbe, és teljes ideggubanc voltam Vincével és a férjemmel is. Most viszont egy belső nyugalom veszi át a hatalmat, azt súgja a fülembe egyfolytában, hogy minden a legnagyobb rendben. Persze elém villan kisfiam falfehér és verejtékező arca a legutóbbi hosszú út során, de bízva Isten kegyelmében most erősebb a hit, amely azt mondja, biztonságban vagy, bármi is történjék.
Életünk sok-sok megpróbáltatást hoz elénk és gyakran mondjuk, hogy ezt már nem bírom tovább. Pakolás közben eszembe jut egy téli nehéz pillanat, amikor több napi láz és súlyos fájdalom közepette ápolnom kellett kisfiamat, aki szintén nagyon beteg volt. Azt hittem, hogy nem élem túl azokat a heteket és egyfolytában azon imádkoztam, hogy múljon el a fájdalom, a kimerültség és legyen vége a nehézségnek, bármi áron is. A Bibliából ezt az üzenetet kaptam Istentől abban az időben:
„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.”
Pál első levele Korinthusiakhoz 10:13
Miközben rendezgetem dolgainkat az autóban, eszembe jut most is ez az ige. Hiszen, ha ez így van, akkor ha időlegesen is szenvedek testileg vagy szellemileg, a végére biztos a megváltás.
Kétszer hat órát autókáztunk, Vince fekve evett, fekve játszott és hazaértünk biztonságban. Ismét kegyelemben volt részünk. Persze szükség volt a kreativitásunkra, hogy átalakítsuk az autót, de Isten vezette minden lépésünket.
Sokszor éltem már át ezt, hogy a találékonyságomra kellett hagyatkozzak, de most már tudom, hogy nem csak én, hanem egy hű és igaz Barát is ott volt Isten személyében, hogy segítse az ötleteimet megvalósítani.
Itt lészen egy kis felsorolás a teljesség igénye nélkül, hogy mennyi mindenben élvezhettem már Isten kegyelmét:
– Az albérletben evőkanál segítségével rögzítettem a lélegeztető gép flakonját a gerendához, itthon pedig csatorna bilincseket használtam, hogy megfelelő legyen a víz áramlása.
– Strandzuhanyzóhoz, mászókához, teraszgerendához stb. erősítettem a hintát, mert a játszótereken nem volt olyan hinta, amiben Vince is ülhetett volna, hisz nem hajlik a lába és nem tud önállóan ülni.
– Kilyukasztottam egy baby flair széket, hogy bilis széket készítsek egy babzsák, egy edény és egy biztonsági öv hozzáadásával.
– Összecsatoltam az ülőkorzettet a Bobo Car-ral, hogy Vince is megtapasztalhassa az önálló biciklizés élményét.
– Kutyahámot adtam Vincére lovaglás közben, hogy ne az én kezem tartását érezze, hanem teljesen át tudja magát adni a ló mozgásának.
– Sok kis kört lyukasztottam a polifoamra, hogy Vincét vízre tudjam fektetni háttal és a feje is beleérhessen a vízbe úgy, hogy a nyakánál lévő gégekanülbe nem jut víz.
– Babahordozó kengurut tettem fordítva magamra, és addig tekergettem a csatokat, amíg Vincét úgy rögzítettem, hogy a lábam előtt ő is álló helyzetbe került.
– …….
