Elaludtam. Arra ébredek, hogy a bébiőr jelez: Vince levegővétele sípoló, kiszáradt. Rohanok az ágyához, lekapom a BIPAP gép (éjszakai alvós légzésrásegítő gép) maszkját és látom, hogy levegőért kapkodva öklendezik. Egyszerre jönne ki a száradt, letapadt váladék és egyazon időben nem kap levegőt. Ez már tavaly télen megtörtént velünk. Akkor, mire a mentő kiért, addigra sikerült cseppenként vizet adjak és a BIPAP gép maszkját oda-oda tartva a szájához levegőt jutassak a tüdejébe. Imádkozom most is, mint akkor, MiatyánkkiamennyekbenvagyszenteltessékmegaTeneved, közben remeg a kezem, férjem odaérve Vince ágyához újratölt a salvus vizes pohárba, nyújtja a poharat, bespriccelem az első kortyot. Aztán jön kis BIPAP gép maszk. Közben öklendezés, Vince szeme kóvályog. Beszélek hozzá, újra víz, újra BIPAP, újra legyenmegaTeakaratodamintaMennybenúgyaföldönis. Jobbra fordítom, aztán balra, újra víz, újra gép, újra ima, újra víz, újra gép és Vince szeme megnyugtat, olvasom benne, hogy már jobb a helyzet, de a körforgás rutint még folytatom percekig, amíg a váladék kezd felszakadni és hallom a krákogást, ahogy tisztogatja Vince a torkát.
„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Filippi levél 4:13
Este megbeszéltük, hogy felkelek hajnalban, mert látszódott, hogy nehéz napoknak nézünk elébe. Ilyenkor két óránként felkelek. Leveszem az éjszakai BIPAP gép maszkját az arcáról és adok öt kortyot, hogy nedvesen tartsuk a légutat. Ha sok a váladék, a gép hiába ad meleg párás levegőt, Vince légútjára rászárad minden, mert kevés az izomereje és a tüdejéből nem tudja felköhögni a váladékot. Ő egyáltalán nem tud köhögni, krákogni tud és köhögtető géppel él. Egy fegyverünk van: amennyire lehet nedvesen tartjuk a váladékot és azt fekvő helyzetben fel tudja krákogni. A fekvő helyzeti felkrákogásnak is már meg van a jól bevált rutinja. Amikor beteg, akkor a köhögtető gép nem tudja kihozni a tüdejéből a váladékot. Ilyenkor, ha halljuk, hogy jön a váladék és öklendezik, akkor kikapjuk az ágyra gyorsan Vincét. Ha nincs otthon a férjem, akkor extra gyors tempóban az emelőgépbe teszem Vincét és az ágyra fektetem. Aztán a fejét teljesen az ágy vízszintjébe helyezem, oldalfekvésbe. Kezem a nyaka alatt, figyelem, hogy a váladék mennyire van közel a garathoz, milyen hangos. Amikor messzebb van a váladék, akkor a nyakát megfogom és a fejét az ágyon kívülre lógatom, hogy jöjjön közelebb a váladék. Aztán vissza az ágyra, kezd hangosodni a helyzet. Utána Vince krákog sokat. A kezem végig a nyaka alatt, figyelem a tekintetét. Ha hosszan krákog, hangos a váldék, akkor felültetem, fecskendőből spriccenként kap salvus vizet. Ezt ismételgetem: viszafektet-oldalra fordít-fejjel lógat ágyon kívül-felültet- salvus víz. Ha nem jön, akkor a felültetésnél egy evőkanál echináceát is beadunk. Az abban lévő alkohol lemarja a váladékot a garat faláról. Ha arra sem jön, akkor beadok még egy evőkanál halolajat, hogy csússzon. Aztán ismét jönnek a körök és figyelem Vince szemét, mikor kell felültetni és mikor kell visszafektetni. A célunk ekkor mindig az, hogy ne egyszerre jöjjön a váladék, mert akkor az el tudja tömíteni a légutat. Inkább szétbombázzuk a váladékot a salvus-echinacea-halolaj kombóval és kicsinyenként küzdjük meg a váladékfelhozatalt. Aztán egyszer csak hangos krákogás, Vince nyel egyet és kész, elmúlt a vihar. Csend van. Mindenki mosolyog, hogy Vince ismét mekkora harcos volt és megküzdött a váladékkal.
„…mert ami megismerhető Istenből, az nyivánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.” Római levél 1:19-20
Kicsit hosszúra nyúlt ez a bevezető, de szerettem volna, ha tudjátok mekkora harcos a fiúnk. Mi figyeljük a rezdüléseit, vele harcolunk, de ő van az élvonalban. Természetesen Vince előtt Isten megy, aki kialakítja az utat és tereli a diadalra hívott ösvényen. Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy amit Isten teremtett, az mennyire képezi le Isten Országát. Vajon, ami most körülvesz bennünket emberek, állatok és növények, azok milyen módon üzennek az eljövendő örök életet adó országról? „amint a Mennyben, úgy a földön is.” Máté evangéliuma 6:10 – Ez természetesen a lelkiekre értendő, tanítják sokan az erről szóló lelki békességet, amit csak Istennél lelhetünk meg. Azonban, mint minden Igének, ennek is több rétege lehet. Vajon Isten mit üzen a jelenlegi teremtett világban Önmagából nekünk? Jézus, Isten Fia, amikor közöttünk lakozott, mindig példázatokban beszélt, hogy az emberek könnyebben megértsék őt. A példázatok azért voltak jók, mert mindig az emberi kapcsolatokból vagy a természeti környezetből vett egy példát Isten, amikről minden egyes embernek volt tudomása és azon keresztül magyarázta a szeretetet.
Mi van akkor, ha kihúzták lábad alól a talajt?
Mindenki vágyik arra, hogy a földön megtalálja azt az egy tevékenységet, amire hívja Isten, amiben talentumot adott. Tudjátok szokták mondani emberek, hogy a helyemen vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek. De mi van akkor, ha nem azt csinálhatom, amit szeretek a fizikai síkon? Mi van akkor, ha ki van húzva a lábam alól a talaj és nem dolgozhatok, hogy beteljesítsem az evilági céljaimat. Ha nem mehetek ki a lakásból, hogy egy jót sétáljak és friss levegőt szívjak, mert őriznem kell a fiamat minden pillanatban? Mi van akkor, ha nem járhat iskolai közösségbe, le kell mondjunk találkozókat, programokat, mert azok veszélyesek Vincének, mert tudjuk, hogy a szél miatt vagy a köhécselések miatt stb. össze fog szedni valami nyavalyát és utána nekünk két hét teljes szobafogság van? Mi van akkor, ha összeszorul a szívem, mert nem adhatok valakinek egy ölelést, nehogy valamit elkapjak? Mi van akkor, ha a tömegre nézek és nem tudom élvezni a programokat, mert mindenhol betegséget látok? Kifutnék a világból, sokszor olyan iszony kerget… Na ebben a helyzetben, mutasd meg Uram, hogy mi az én talentumom? Mi az, amit a világnak adni tudok? Adni? Egyáltalán, hogy nem fogok ebbe beleőrülni? Hogy tudom megtalálni a boldogságomat?
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek: de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” János evangéliuma 14:27
A csíra példázata
Vince ezúttal 3 napig volt nagyon beteg. A „nagyon” -t úgy értem, hogy addig voltak vészhelyzetes váladék-kihozós napok. (3 héttel vagyunk a betegség után már és naponta egy reggeli nagy váladék még mindig felbukkan.) Sokan imádkoztak értünk. Nagyon hálás vagyok minden imáért, mert végig éreztem a bajok közepette is Isten megtartó erejét és békéjét. Persze, amikor akció van, remeg a kezem, a szó elakad és minden van, ami egy csatában előfordulhat. Isten nem a világból vesz ki, ezt már megtanultam. A békesség viszont, amit ad a bajok közepette, azt átélni egy teljesen más létállapot.
Azon a reggelen, amikor Vince elkezdett belemenni a betegségbe, még nem tudván az eljövendő napok harcát, a konyhapultra tettem egy csíráztató üveget, beáztattam a magokat, majd leszűrtem és rádobtam egy sötét törölközőt, hogy ne kapjon fényt. Reggel és este bő vízzel átmostam, lecsöpögött és zutty, visszadobtam rá a törölközőt. Három napig így ment ez és a negyedik nap reggelén, amikor a két óránként felkelős éjszakák után támolyogva lehúztam a törölközőt a csíráztató edényről, láttam, hogy az összes csíra egytől-egyig nem csak gyökeret hozott, hanem zöld levélkét is. A Szentlélek akkor azt üzente, hogy én is egy ilyen kis csíra vagyok. Három napig sötétségben voltam, mégis hajtottam zöld levélkét. Mik a zöld levelek egy ilyen életmentős-vészhelyzetben? Békesség, amit Isten ad és tudok aludni abban a két-két órácskában. Vincéhez való egész napos trappolásom közepette tudtam elővenni egy-egy pillanatban a lantomat és eljátszottam azt az összesen két dalt, amit tudok. Odafekhettem pár percre a teraszunk előtti nyugágyra és gyönyörködhettem a tájban. Boltba nem volt idő menni, ezért rendeltünk finom ebédeket és ehettem halászlevet, sült halat stb. Aztán amikor kifogyott a hűtő, a maradékból egy első osztályú étteremben is megirigyelhető két fogásos ételt készítettem percek alatt, ami mindenmentes, mert a sok-izületi gyulladásom miatt csak azt ehetek. (majd becsatolom a képeket, hogy lássátok :-D) Amíg az étel elkészült, volt időm Vincét lezuhanyoztatni, mert a konyhában csak addig lehettem, amíg bedobtam a sütőbe a zöldségeket. Aztán délután, amíg a püspökkenyér sült, addig felöltöztem és a teraszon egy tornaszőnyeggel tornáztam úgy, hogy közben az ablakon keresztül néztem Vincét, hogy mikor bólint, ha mennem kell és vészhelyzet lenne. Sok-sok kis apróság, amiket sorolhatnék még. De ezek az én megéléseim, az én tanításom Istentől, az én kis gyökereim, pici zöld levélkéim, amit a négy fal közé zárva, az úgynevezett sötétségben kihajtottam. A csíra példázata az enyém. Azt üzeni, hogy ha sötétségbe kerülök akár 3 napra is, úgy kell éljek, hogy Istenhez közel húzódva megkaphassam a békességet és észre is tudjam venni mindazt, amivel Ő megáldott.
Neked hol vannak az életed területein a kis gyökereid? Látod-e a nehéz percekben a zöld levélkéket, amikből a megpróbáltatás idején élet árad?
Sorold fel ezeket az áldásokat naponként és adj hálás Istennek, amiért megajándékoz velük!
UI: Na jó, egyet még megemlítek a zöld-levélkés listából, mert csak azt gondoljátok, hogy az közhely, amikor azt írom, hogy “sorolhatnám még az áldásokat”. Ha pár blogbejegyzésemet elolvastad már, láthatod te is, hogy milyen élethelyzeteken mentünk keresztül. Egy-egy trauma ill. sokkhatás tud olyat művelni, hogy emberek egyik napról a másikra megőszülnek. Itt és most elárulom: nem festem a hajam. Ötven éves vagyok és egyetlenegy ősz hajszálam sincs. Ez persze nem azt jelenti, hogy holnap nem leszek ősz, de ez az ajándék, hogy ilyen élettel a hátam mögött még nincs őszhajszálam egy hatalmas bizonyság Istentől. Köszönöm drága mennyei Atyám, hogy ezzel is megajándékoztál! … és hidd el, még sorolhatnám, hogy mennyi mindennel….
Sült zöldségkrémleves, mindenmentes püspökkenyér és csíra tükörtojással meg saját gyűjtésű berkenye bogyóval – fotók, amiket ígértem 😀
