gepekHajnal három óra. Hallom, hogy Vince nyöszörög, és fordulni akar. Felkelek hozzá, leveszem a kanülről a CPAP gép (légzésrásegítő) csövét, kitakarom, óvatosan megfordítom. Nézem közben az arcát, amelyet édes álom leng körül, és rácsodálkozok, hogy Isten milyen tökéleteset alkotott. Kitámasztom a szőrös állatfigurákkal a pocijánál és hátul a derekánál, hogy ne guruljon vissza a korábbi helyzetbe. Betakarom, és rácsatlakoztatom a csövet a gégekanülre, hogy fújjon extra levegőt a tüdőbe. Visszadőlök az ágyba és hálát adok Jézusnak, hogy segít, és imába, majd álomba merülök.

Reggel aztán elindul a napi rutin. Kiemelem az ágyból, bilisszékbe beteszem. Bilisszékből ki, és ülőkorzettbe csatolom. Ülőkorzettből ki, és bilisszékbe teszem. Bilisszékből ki, és kisfotelbe teszem. Kisfotelból ki, és babakocsiba teszem. Babakocsiból ki, és autósülésbe teszem. Autósülésből ki, és derékhordozóra teszem. Aztán derékhordozóval egyensúlyozok, és viszem még a váladékszívógépet, és berohanok gyógytornára vele. Elrohanok gyógyszertárba, postára, boltba, gyógyászati segédeszköz boltba. Utána vissza gyógytornászhoz, derékhordozón egyensúlyozás, autósülésbe csatolás, babakocsiba röptetés, és aztán ismét bilisszék és ülőkorzettes kerekesszék, és már esszük is az ebédet. Átültetés bilisszékbe, aztán ágyba cipelés, aztán ha felkelt ismét bilisszék, és babakocsi és autósülés és babakocsi és ülőkorzett és már a logopédusnál is vagyunk. Aztán már nem is követem a sorrendet, autósülés, babakocsi, bilisszék, ülőkorzett, bilisszék, ágy, és alvás.

imageAnya-Manager lettem én is. Rohanok ezerrel, időt tartunk ezerrel, hogy ne csússzunk meg a kezelésekről. Az Anyák élete folytonos szervezés, tudni kell, hogy mennyi idő alatt eszik a gyerek, mennyi idő alatt tudja elvégezni a dolgát a mosdóban, mennyi idő kell a bepakoláshoz, stb. Jól ki van ez találva, csak időt ne kelljen arra szánni, hogy befelé nézzünk, és feltöltődjünk. Estére aztán én is – mint az Anyák többsége – kifordulok önmagamból, vagy lehordom a férjem valami piszlicsáré dolog miatt, vagy kidőlök, mint egy fa, és már alszom is.

Ezt az életet szánták nekünk? Persze mindenki rávágja, hogy NEEEM és már szervezi is, hogy mikor mehetne a barátnőkkel valamikor egy moziba, és mikor jut el egy színházba, koncertre, biciklitúrára stb. Boldogság-hajhászok lettünk, mert folyamatos kimerülésben éljük az életünket. Kell az élményfaktor, ami elfedi az ürességet, amit akkor érzünk, ha nem aludtunk el véletlenül a gyerekágy mellett este, vagy a férjünk külföldi kiküldetésre utazott, és emiatt üres a lakás.

Mindenki keres-kutat, meditál, személyiségfejlesztő tanfolyamra megy, futni kezd, belső béke könyveket olvas. Nehogy le kelljen ülni csak úgy a semmi közepén és kitárni a szívünket, kinyitni a kisajtót, mert félünk, hogy az ajtó mögött áll valaki, akit nem ismerünk. Különben sincs időnk, mert Anya-Managerek lettünk, és időre kell vinni a gyereket, és fontos dolgunk van, meg még meg is kell főzni. Valóban ez a helyzet? Az igazság az, hogy félünk. Félünk letérni a szokásaink jól kikövezett útjáról, és meglátni az igazságot. Jézus azt mondja magáról: Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet. Hmmm? Ezt nem értem, hisz Anyaként én vagyok az, aki elrohan a gyermekével a gyógytornára, én vagyok, aki megmondja neki, hogy már nagyfiú, és nincs szüksége cumira, én vagyok az, aki minden nap életet adok neki, hisz ételt készítek és ápolom, ha beteg, stb. Anyák vagyunk, vagy Istenek? Ki irányít?

imageNem passzol az életem a klasszikus ’Anya’ szerepkörbe, mert a feladataimnak a 80%-a a mai napig életmentés és ápolónői tevékenységekből áll. Amíg azt gondoltam, hogy én irányítok, majdnem megőrültem a rám nehezedő felelősségtől. Hogy tarthatom életben a kisfiam, ha nem vagyok Isten? Hát Istent játszok, és minden elkezdek irányítani. Az internetet bújom a gyógymódok után, leszervezem a találkozókat az orvosokkal, gyógyítókkal, kezelőkkel, és ápolom Vincét éjjel-nappal. Az idő megmutatta, hogy nem tudok mindenre odafigyelni, nem tudok mindent megcsinálni, nem tudok kellően figyelni egy óvatlan pillanatra. Ha viszont nincs már erőm szervezni ezeket a dolgokat és belefáradtam, akkor miért működik magától sok minden mégis? A válasz egyszerű: van egy Alkotó, aki a szavával fenntartja a világ működését, és az nem én vagyok. Úgyhogy már jó ideje felmondott bennem az Anya-Manager, és átadtam az irányítást Jézusnak.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
Példabeszédek könyve 3:5-6

Anyaként mindenki elvállalja a menedzseri pozíciót, hisz nem tud mást tenni. ‘Ugyan ki végezné el ezeket a dolgokat, ha én nem lennék?’ – kérdezik sokan. Helyettesítsd be bátran az írásom elejére a bilisszékre ültetést egy focitábor leszervezéssel a kisfiadnak. Vagy gondolatban írd át a váladékszívógép cipelését egy nyakadon lévő házfelújítás lebonyolítására. De lehet egy egyszerű hétköznapi suliba odaérős-gyerekfelvevős tevékenység is csereszabatos azzal, hogy Vincét beteszem a kerekesszékébe.
Érzed a párhuzamot? A nap végén Anya-Manager kifullad, bármilyen eszközökkel is próbál gondoskodni a gyermekéről. A rohanás egyszerűen elrepít jó messzire Istentől, és a magad szemében van egy igazolásod arra, hogy miért nem kerested ma sem az Ő társaságát.

„Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.”
Hóseás 10:12

Rendszeresen imádkozom Anyukákkal. Jön az SMS: 5 perc ima? Ezek a legjobb feltöltő pillanatok! Letesszük a terheinket, elmondjuk Jézusnak, hogy mi nem tudunk egyedül rohanni és odaérni a gyerekért a különórára, nem tudunk türelemmel beszélni velük, és nincs már erőnk arra, hogy örömmel megkérdezzük a férjünket arról, hogy milyen volt a napja. Egyszerűen átadjuk a gondjainkat, mert mi nem tudunk gondoskodni, előrelátni mindent. Jézus pedig szíves-örömest segít, és csak úgy zúdulnak ránk az áldások!

Mondj fel te is az Anya-Manager-i pozidban, és add át a terheket Jézusnak. Keress 5 percet amikor már azt érzed, nem bírod tovább, és ülj le imádkozni! A legjobb persze az, ha találsz egy imapartnert, olyan embert, aki jól ismer. De ha nincs ilyen, írj nekem, és segítelek a kezdeti lépésekben. Egy dologra vágyik Isten: szeretne Rólad gondoskodni, és a barátságodat kéri cserébe. Tárd ki a szíved! Mit veszíthetsz? Egy próbát megér! Csak kérd a kegyelmét, hogy meglásd az ajándékait, hogy meghalld a szavát, hogy küldjön neked egy segítő embert, hogy fusson veled együtt az angolórára a gyermekedért. Na és persze menj bátran színházba, vagy amilyen program csak érdekel, de tudd, hogy Jézus is szívesen csatlakozna. Én például rendszeresen elviszem magammal country táncra, és nagyon élvezi!

Ui: Anyukáktól kaptam egy kis filmet, hasznos lehet Neked is, ha látni szeretnéd azt, hogy működik az imád a gyakorlatban. A film címe: Imával nyert csaták: http://www.nicelife.hu/galeria/film/warroom.php