“Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, és városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis bennük laktok; szőlőket es olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de esztek róluk.” Józsué 24:13

Helyszín: Philadelphia, USA
Cselekmény: Vince kisfiunk kétoldali karműtéte
Szereplők: család, orvosok, ápolók, utasszállító pilóta, légiutas-kísérők, sofőrök, arthrogryphosis-os (AMC-s) gyermekeket nevelő család és azok barátai, keresztény gyülekezet, családtagok és barátok

Ülünk a műtétre várakozó hozzátartozók szobájában. Sok minden kavarog a fejemben, de egyvalami nagyon elgondolkoztat: hogy lehet ilyen nyugalmam, amikor épp két orvos műti a fiamat? Nem izzadok, nincs sírhatnékom, nem nyaggatom a férjem, hogy mit keresünk itt. Egyszerűen csak létezem, és Isten békéje körülölel! Az asztalon egy vaskos könyv fekszik: The Holy Bible / Szent Biblia. Kinyitom, vajon mit üzen a Teremtő? 2 Krónika 17 – Jósafát király története. Ó Uram, annyira szeretsz, hogy a néhány bibliai történetből, amelyet ismerek, kiválasztottad az egyik legkedvesebbet nekem! Jósafát király dicsősége abban rejlett ugyanis, hogy csak azzal foglalkozott, hogy mi van Isten igéjében, és aszerint élt. Lerombolta a bálványokat, tanítókat küldött Isten igéjének hirdetésére a birodalma egész területén. Isten úgy megáldotta, hogy senki nem mert ellene menni, sőt, ellenségei ajándékot hoztak neki.

Mi a párhuzam egy király és egy anyuka élete között? Az Isten igéjére való szomjazás! Az én királyságomban ugyanis annyi támadás jött már mindenfelől az életemben, hogy volt egy pont, amikor már feladtam és tudtam, hogy saját erőmből képtelen vagyok bármit is tenni. Ma is így van ez! Ahogy nekivágunk philadelphiai utunknak és beszállunk a repülőgépbe, átadok mindent Istennek. Onnantól kezdve már nem lehet bepakolni a csomagomba még egy biztonsági tartályt a váladékszívógéphez, nem lehet már biztosra menni, hogy vajon elindul-e az oxigénkoncentrátor, ha kell, stb. Csak ülök a gépen, mintha Isten gondoskodó tenyerében pihennék, és elfogadom a jót s a rosszat, mert tudom, hogy Isten tenyere az, ami hordoz engem.

“Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” Sofóniás 3:17

Tudtad, hogy ha beleülsz ebbe a tenyérbe, akkor Isten Szeretete túlcsorduló? Kényeztető? Túláradó? Határtalan?

Íme egy végeláthatatlan lista néhány eleme, amely tagadhatatlan bizonyítékot ad arról, hogy Ő gondoskodik, és nem én vagyok ügyes, körültekintő, gondoskodó anyuka:
– Vincét repülés közben beengedte a pilóta a pilótafülkébe
– Hármunknak 5 szabad hely jutott a repülőn, hogy Vince kinyújtózhasson
– Nem kellett oxigént adnunk a 9 órás repülőút során
– Kórházban csak 1 napot voltunk a műtét után (Shriners Hospital for Children – Philadelphia, PA)
– Vince kezeit két orvos műtötte egy időben, hogy egy altatással kihozzák a legtöbbet
– A műtét és kórházi tartózkodás teljesen ingyenes volt
– 3 éve Skype-oltunk egy AMC-s családdal, ahol három gyerekből kettő AMC-s. Fél órányira laknak a kórháztól kocsival, és eljöttek meglátogatni bennünket
– Lakásunkban nem volt szék, hoztak nekünk kettőt, és Vincének elhozták az egyik régi társasjátékukat
– Meghívtak magukhoz vacsorára, és még azt is megszervezték, hogy amíg távol vannak, az ő barátaikkal tölthessük a szentestét
– Egy nap alatt leszerveztek egy konzultációt az ő kórházukba az ortopédiára, ahová már húsz éve járnak (Nemours Children’s Hospital – Wilmington, DE)
– A karműtétet végző kórház (a gyermekek 80%-a, akik ott gyógyulnak, AMC-sek) leszervezte, hogy amíg Philadelphiában vagyunk, találkozhassunk beszéd terapeutával, ortopéd orvossal, konduktorral, ortézis készítővel

A lista végeláthatatlan, mert nem beszéltem sok részletről. Lehet, azt gondolod, hogy ez csak egy közhely, de akkor megemlítek még egy áldást: anyukám az összes kis inget, pulcsit, kabátot átalakította, hogy fel tudjuk öltöztetni Vincét gipszelt kezekkel. Apukám pedig 3 kg diót pucolt meg nagy szeretettel, hogy adjuk oda az orvosoknak, ápolóknak! Hidd el, végeláthatatlan a listám! Mindenki listája végeláthatatlan!

Az egyik barátnőm azt mondta: úgy szeretném mindig érezni, hogy Isten vezet! Sajnos az érzések sokszor félrevisznek… Talán azt hiszed, hogy mindig érzem Isten gondoskodó szeretetét? Nem! Megérkezésünk estéjén, egy nappal a műtét előtt, 15 fokban, sapkában, jól felöltözve aludtunk, mert két hónapja újították fel a lakást, amit kibéreltünk, és előttünk még senki nem használta a fűtést. Kaptunk pótkályhát, de amint bedugtuk a konnektorba, a lakás fél áramkörét lekapcsolta, mert nagy teljesítményű légzéstámogató gépet és egy hozzá tartozó párásítót használunk Vincének alvás közben. Aggódtam, dühös voltam, aztán eszembe jutott János 9: azért van ez így, hogy Isten dicsősége nyilvánvaló legyen. Vince nem fázott meg! Egy hónapig voltunk távol, és Vincének semmi baja nem volt! Gégekanülellel, téli utazás során ennek nem sok esélye van!

Ember vagyok, őrült gondolatokkal, de olyan ember, aki isteni gondolatokkal csendesíti le az elméje játékát. Az őrült gondolataink az őrületbe, halálba visznek, Isten gondolatai pedig az életre! Olyan életre, amelyben végeláthatatlan gondoskodás és Szeretet van!

“Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” János 11: 25-26