Esik az eső. Ütemesen koppan az esőkabátom csuklyáján. Párás a szemüvegem, nem sokat látok, mert már besötétedett. Csak megyek a megszokott úton Szása kutyánkkal. Kopog a körme a járdán. Megállunk a lehullott faleveleknél. Ő szimatol, én pedig ráeszmélek a nyugalomra...
Futok, rohanok. Úgy hívjuk a barátaimmal ezt, hogy “karácsonyfa effekt”. Minden nap annyi dísz lóg rajtunk, hogy azt sem tudjuk melyikkel, hogy egyensúlyozzunk. Készülünk Vincével az év végi záróvizsgákra, gyártjuk ezerrel az adaptív feladatokat. Közben futunk...
Hajnal van. Megfordítom Vincét egyik oldaláról a másikra. Szendereg még a tudatom, de egy belső hang azt mondja, jőj közel, csak bújj ide hozzám. Beülök az ágyba, magamra húzom a takarót és összekulcsolom a kezem imára. Itt vagyok. Köszönöm, hogy tudhatok Rólad! Te...
Nyílik az ajtó. Odasietek a kórházi ágyhoz. Nézem Vince arcát. Kicsit fehér. Gyöngyözik a homloka. Énekelek. Picit felduzzadt az altatótól a szemhéja. A gerincműtét utáni intenzív ébredező termében vagyunk. Kicserélték a két tartórudat a gerinc mellett. Az egész terem...
Annyiféle életút van. Mindenki csak a saját magáét látja igazán. Az enyém összetett, mert nyüzsgő és magányos is egyszerre. Nyüzsgő, mert Vince mozgáskorlátozottsága ezer segítőt és kegyelmi helyzetet teremt a világunkban. Magányos, mert soha nem tudunk arra menni,...
A weboldal a jobb szolgáltatások érdekében cookie-kat használ. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Köszönjük!Ok
