Fáradtan ébredtem, visszhangoztak bennem a szavak, melyeket az óvodavezető zúdított ránk előző nap: „sajnáljuk, beteltek a helyek” … „új csoportot szeretnénk indítani, minden feltétel adott, de évek óta nem kapjuk meg az engedélyt az üzemeltetőnktől” … „nyár végén, amikor az adminisztráció újra elindul, el fogjuk küldeni önöknek a hivatalos választ az elutasításról”.

Dühös voltam, mert újra tehetetlennek éreztem magam. Hogyan tudnám leszervezni, hogy Vince szeptembertől közösségbe járhasson? Elmúlt öt éves, és még soha nem tapasztalta meg milyen az, ha az ember tartozik valahová, ahol elfogadják, ahol lehetnek barátai, ahol vele egykorú gyerekekkel játszhat. Ráadásul a Mozgásjavító Óvoda annyira tökéletesnek tűnt, mert ahogy beléptünk a nyílt napon, otthon éreztem magam. Egyszerűen fürödtem abban a képben, ami fogadott: a pedagógusok rollerezve mentek a folyosón a kerekesszékes gyerekek mellett, hogy tudják tartani a tempót, amit a kicsik diktáltak a guruló járgányokkal.

„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”
Máté 6:31-33

imageSokszor ringattam magam abban a képben, hogy Vince is a kerekesszékkel száguldó gyerekek közé tartozik, de aztán összenyomott az érzés, miszerint elindul egy újabb év, és semmi nem változik. Ismét a négy fal közé fog korlátozódni az életterünk, olyanok leszünk ebben a tanévben is, mint a borsó meg a héja. Eszeveszett hajszába kezdtem, nem tudom hány óvodát, családi napközit és fejlesztő központot hívtam fel, de persze mindenhonnan elutasítottak. Aztán ismét rájöttem, hogy istent játszok, és én akarom megoldani a dolgaimat. Jézus azt mondja, hogy „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok”, ”nyugalmat találtok a ti lelketeknek” (Máté 11:28-30). Ez azt jelenti, hogy semmit nem kell tennem, és Jézus fogja tovább hívogatni az ovikat? Nem, Ő sokkal nagyszerűbb ennél! Úgy szervezi körém az embereket, helyzeteket, hogy észre sem veszem, és segítséget találok mindenütt. Imádkoztam tehát, elvetettem az igazság magvait, hogy hűséget arathassak. Nem telt el egy hét, jöttek az áldások, és elkezdtem szüretelni Isten gyümölcseit. Nyár eleje óta szüretelek szüntelen.

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
János 15:5

Az első gyümölcs egyszerűen talált meg. Az egyik anyuka, akinek a kisfia egy ideig gégekanüllel élt, írt nekem üzenetet, kérdezte, hogy mi a helyzet velünk, és beszél-e már Vince. Levélváltások után eljutottunk a kisfia logopédusához, és Vince hétről-hétre fejlődött. Múlt héten ki tudta ejteni egyesével a ’számítógép’ szó hangjait, és hatalmas boldogság fogott el, mert végre tudtam, hogy lesz idő, amikor beszélni fog.

A második gyümölcs megérése egyszerűen mesébe illik. Zuhanyzás közben imádkoztam, és úgy éreztem hamarosan összecsuklok a fáradtságtól, pedig még csak reggel van. Kitártam a szívem, és kértem Jézust, hogy segítsen, nem bírom tovább. Számomra is hihetetlen, de hallottam egy belső hangot, amely azt üzente: „Ma találkozol egy segítővel!” Reggeli után elindultunk Istentiszteletre, és az alkalom után jegeskávézás volt kint a szabadban. Leültem Vincével a padra. Aztán hátrafordultam, és ott ragadt a szemem egy hölgy tekintetén. Megszólított, kérdezte, hogy ismerjük-e egymást. Mondtam, hogy nem. Aztán eszembe jutott a reggeli üzenet és megkérdeztem, mivel foglalkozik. Kiderült, hogy tanító. Egy hétre rá már velünk is volt!

A szüretnek nincs vége, ha megérik a gyümölcs, le kell szedni, nehogy rothadásnak induljon. Férjem vett egy nyelési problémákkal foglalkozó könyvet, amelynek az írója üzemeltet egy központot, ahol a gyerekek étkezési nehézségeit gyógytornával javítják. A könyv megvétele után két héttel már kezelésen voltunk, és egy fantasztikus szakembert ismerhettünk meg. Vince azóta tud pohárból inni úgy, hogy a kortyokat sűrűn egymás után tudja lenyelni, ami korábban nem ment.

A szeptemberi óvodakezdés még messze volt, de Isten már leszervezett egy komplett fejlesztési programot, hisz pár héten belül logopédus, tanító és két gyógytornász is foglalkozott Vincével. Már ez önmagában egy csoda volt, mert nyáron mindenki utazik, pihen, de Isten a Mindenható, neki semmi sem lehetetlen.

„Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”
János 16:23-24

imageIsten fénye folyamatosan érleli a gyümölcsöket. Múlt héten Jézus megjelent nálunk egy platós kocsival, és lezúdított az udvarunkra egy halom gyümölcsöt. Hogy csinálta? Hát így: férjem ránézett a telefonjára, és elkezdett olvasni egy emailt. Vincével játszottam, és közben csak azt hallottam, hogy „Ó!, Na! Hallod… Vincét felvették az oviba! Most írt levelet az óvodavezető, hogy engedélyt kaptak új csoport elindítására!”
Odarohantam, együtt olvastuk a sorokat, kacagtam, ugráltam, dicsőítettem Istent, majd felkaptam Vincét, pörögtünk, és aztán meg sírtam és újra nevettem – „hogy örömötök teljes legyen.”