“Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izraelnek elűzötteit; Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájukat nevéről nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa. Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára és füvet sarjaszt a hegyeken; Aki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, amelyek kárognak. Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek.” Zsoltárok 147:1-11
Hajnali három óra van. Hallom, hogy Vince nyöszörög, hogy fordítsam meg az ágyban a másik oldalára. Lebotorkálok az emeletről, belépek a szobájába. A gégekanül sziszegő, beszáradt hangon sípol. Leállítom a BIPAP gépet, leveszem a gép csőcsatlakoztatását a kanülről. Közben kinyílik végre a jobb szemem is, kezdek magamhoz térni a félálomból. A levegő be-ki próbálja préselni magát a beszáradt váladék mellett, ezért sípol. Ki kell cserélni a gégekanült. Álmosan, rutinszerűen megyek a fürdőszobába a korábban sterilizált új kanülért. Előveszem a gyorssegély neszesszert, és leülök Vince mellé az ágyra. Kisolló, csúsztató lidokainos zselé, pótzsineg, nyakkitámasztó párna. Mire végzek, meg is lepődök, hogy igazán még csak most ébredtem fel. Ha már itt vagyunk, gondolom magamban, akkor megmosom a BIPAP gép csövének csatlakozóját, hogy a régi párás váladékot ne vigyem át az új kanülre. Szétszedem, átöblítem szappanos vízzel, visszateszek mindent, elindítom a gépet. Megfordítom Vincét és már mennék is vissza az ágyamba, de akkor egy rutin mozdulat miatt visszafordulok. Megnézem, hogy a megmosott csatlakozónál a túlnyomásos levegő jó irányba áramlik-e ki. Döbbentem veszem észre, hogy a csatlakozót fordítva tettem be, ami a kiáramló levegőt pont Vince belélegzéséhez irányítja. Gyorsan szétpattintom, megfordítom, még egy csekkolás, működik. Következő pillanatban már ágyban vagyok és alszom nyugodtan tovább.
Tellnek a gyors-röptű napok, rohanás az iskolába, ügyeket intézni. Aztán egyik gyülekezeti déli áhítaton amikor a lelkipásztor beszél Isten nagyságáról, hirtelen belém nyilall ez a hajnali emlék a kanülcsrével és a túlnyomású levegő csatlakozó megfordításával. Hú, mennyire kicsinynek érzem magam Isten csodálatos és tökéletes tervére rácsodálkozva… Mennyire figyel a részletekre! Mennyire mindentudás van Nála! Mennyire mindenütt jelenvaló! Mennyire személyes szeretetet adó! Egyszerre ért a BIPAP gép működéséhez és az én gondolataim, mozdulataim terelgetéséhez! Ki tudja, azon a hajnali órán hány BIPAP gép helyes működését kellett ellenőriznie a világon és még megannyi mást megtervezni és kivitelezni…
Pedig a rohanásban hajlamos vagyok saját magamnak tulajdonítani bármit. Mennyire jól kitaláltam, mennyire jól megszerveztem, mennyire időben megcsináltam, bla-bla-bla. Én-én-én-én! Pedig én tényleg csak egy porszem vagyok a szerkezetben. Tudom, hogy fontos porszem, mert Isten a saját képére teremtett és gondoskodik rólam, de azt is tudom, hogy nem vagyok Isten! Álmosan, fáradtan, hajnali üzemmódban teljesen képtelen vagyok bármi értelmes cselekvésre. Mégis Isten megfogja a kezem, felemeli, és csak úgy, mikor már mennék vissza aludni az ágyamba, megfordít és ráteszi a kezemet a túlnyomású levegőkiáramoltató csatlakozóra. Túlcsordul szeretete, hiszen ennyi csoda épp elég lenne egy hajnalra, megmenteni a kisfiamat a fulladástól. De Ő még továbbmegy, nem engedi, hogy keseregjek, féljek, vagy agyaljak a történteken, hanem békét ad a szívembe, és az ágyba bújva úgy alszom békésen tovább, mintha semmi sem történt volna! Köszönöm Istenem, hogy nem hagysz el és nem maradsz el tőlem távol soha! Mindig rácsodálkozom a Te mindenhatóságodra!
”Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! / Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat. Békességet ad határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete! Zsoltárok 147:1,13-15
