Rohanó üzemmódban vagyok, hogy a nagy reggeli dugó előtt úton legyünk. Sós vizes inhalálás, hörgőtágító puff a kanülbe, köhögtető gép rácsatlakoztatás, váladékszívás, biliztetés, váladékszívás, gégekanül légzéstámogató tasakjának leengedése, váladékszívás, öltöztetés, váladékszívás, beszédszelep kanülre helyezése, pár korty víz ivásáért könyörgés, váladékszívás, fogmosás, Vince reggelijének és az én ebédemnek bepakolása, váladékszívógép töltőről levétele, kabát felvétele, Apának integetés és kocsiba beszállás.
Piros lámpához érünk, megszólal fülemben a James Bond film zenéje és szisztematikus sorrendben és tempóban elvégzem a váladék leszívást. Biztonsági öv ki, váladékleszívógép be, vizes flakon kupak le, kuplung aztán egyesbe kapcsol, váladék kiszívása, leszívókatéter vizes flakonba mártás, leszívógép leállít és katéter visszatolása a védőfóliába, beszédszelep vissza, biztonsági öv bekapcsol, leszívókatéteres cső hozzáfogása a kormányhoz hogy ne csússzon le a földre, lámpa zöld, kuplung ki és nyomom a gázt.

Elkezdődött az óvodában a téli szünet. Az első szabad nap pihenéssel telt, aztán másnap beterveztem egy bábszínházat. Hmmm, gondoltam, de jó is lesz, együtt a család, elmegyünk a Dzsungel könyvére, és gégekanül ide vagy oda, mozgáskorlátozottság ide vagy oda, átéljük a tökéletes családi idillt vasárnap délelőtt. Egész héten a színházi darabban szereplő zenéket hallgattuk Vincével, és készültünk lélekben a hétvégi programra. Bemegyünk a terembe, Vincének látom az arcán, hogy valami nem stimmel. Sok gyerek, zsivaj, meleg van. Leoltják a fényeket, elkezdődik a nyitány, Vince torkaszakadtából üvölteni kezd és a fülére mutatva jelzi, hogy hangos. Két perc után kint vagyunk, és már vissza sem lehet vinni őt a terembe. Kint átbeszéljük, kicsit még puhítjuk, bekérezkedünk a hangosítást végző fülkébe, szünet után teszünk egy próbát, de minden hiába, Vince nem tágít, elege van a hangos zenéből. Hazamegyünk.

“Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”
Pál levele a Filippiekhez 4:4-7

Másnap reggel még mindig nem találom a helyem. Mérgelődök. Magammal, férjemmel, Vincével. Imádkozom, hogy Isten vegye el tőlem a haragot. Hív egy anyuka, hogy imádkozzunk együtt délelőtt. Átadom Jézusnak a negatív érzéseimet, sértődöttségemet, önsajnálatomat, és oldódik a görcsösség. Aztán fél óra sem telik el, bocsánatot kérek a férjemtől, hogy mufurc voltam előző nap. Közben készítem a reggelit, és miközben ülünk az asztalnál, bölcsességet is kapok Istentől. Rájövök, hogy megint a boldogságot és nem az örömöt kerestem. A boldogság jellemzője, hogy mulandó. Hirtelen jól érzed magad tőle, aztán eltelik egy-két nap, és már keresed is a következő boldogság-pirulát. Ezúttal én elterveztem, hogy majd milyen jól érezzük magunkat egy közös családi bábszínházasdin, de Istennek más terve volt. Megmutatta, hogy ez csak az én elvárásom volt: belehelyezkedni a társadalmilag elvárt boldog családi képbe, és elfeledkezi a valódi értékekről. A háláról, hogy egy összetartó családom van. A békességről, amelyet Isten minden imámban odaad. Az el nem múló örömről, hogy élő és napi kapcsolatom lehet személyesen Jézussal, a Megváltóval, és hogy ez örökké tart.

“És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.”
Pál Rómaiakhoz írt levele 12:2

De az ember már csak ilyen! Ha kihagyja Jézust, akkor csak emberi módon tud szeretni. Az emberi szeretet pedig mindig elvár valamit cserébe, soha nem önzetlen. Én is most elvártam, hogy ha ennyi mindent megteszek Vincéért, akkor nekem jár az, amit én elképzeltem. Elvártam, hogy ha erőn felül képes vagyok még a piros lámpánál is váladékot szívni, akkor nekem ez igenis jár, hogy színházba megyek és szórakozok. Azt kiabáltam, hogy elég volt már mindenből, nekem is jár a boldogság! Erőn felül teljesítek, várom a karácsonyi lazítást, és aztán azzal szembesülök, hogy semmi sem lesz más csak azért, mert téli szünet van. Ugyanúgy hajtom magam, csak nem az oviba menet, hanem a reklámszagú karácsonyi családi kép magunkra erőltetésében. Elég volt! Elég volt! Elég volt az emberi szeretetből! Drága Jézus, kérlek adj a te szeretetedből, a te örömödből, a te békédből! Áldd meg családunk minden tagját és barátainkat, és hozz nekünk békével teli ünnepet és hétköznapokat az új évben! Köszönöm, hogy Te gondoskodsz! Ámen.

“Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét.”
Zsoltárok 40:2-4