Utazunk. Ismét orvosokkal találkozunk. A repülőtér felé az autóban imádkozom:
“Drága Mennyei Atyám! Kérlek áldj meg bennünket! Uram, kérlek óvd meg Vincét. Bármi történik fent a magasban, Te legyél ott velünk Drága Jézus Krisztus! Tarts meg bennünket, mert Hozzád menekültünk!”
Bepakoltam a tartalék szívógéphez tartozó tartalék baktériumszűrőt? “Uram, kérlek segíts, hogy Vince véroxigén-szintje a normális határon belül maradjon és ne kelljen neki oxigént adnunk!” Az oxigén koncentrátorhoz betettem azt a beszédszelepet, aminek az oxigénadagoló csőkivezetése van? “Ó Istenem, kavarog a gyomrom, azt mondtad ne féljek! Itt vagyok, bármi történik Drága Jézus, tudom, hogy általad lesz! Adj békességet a férjem szívébe is! Mindenható vagy Uram, bármit meg tudsz cselekedni! Olyan hálás vagyok mindenért az életemben, tudom, hogy mindig és mindenkor gondoskodni fogsz rólunk!” A fertőtlenítő port hová tettem a csere gégekanülhöz? “Jézus, azt mondtad, azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá váljék a Te dicsőséged az életünkben. Ebben bízunk! Hiszünk a megváltásodban ezen a repülőúton is!” Vajon fog elég oxigént adagolni az oxigén koncentrátor, ha Vince oxigénszintje lecsökkenne? “Nem félek Uram!” Nagy levegőt veszek, bent tartom kicsit, majd lassan kifújom. “Itt vagyok! Legyen meg a Te szent akaratod a mi életünkben! Ámen.”

“Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Pál Filippiekhez írt levele 4:6-7

Elhelyezkedünk a gépen. Vince az ölemben ül, a lábán ott fityeg a véroxigén mérő. 98-as oxigénszintet mutat az induláskor. Tökéletes! Felmorog a repülőgép hajtóműje, elindultunk. Fogjuk egymás kezét a férjemmel. Vince a táblagépén játszik. Mosolygok rá, kommentálom az eseményeket, hogy mi után mi fog történni és közben izzadok. Felemelkedik a gép. Vince fel sem akar nézni a képernyőről, annyira leköti a játék. Érzem, hogy kipirosodott az arcom. Nyelek egyet, hogy a légnyomás változást kiegyenlítsem és megkérem Vincét is, hogy tegyen így. Távolodnak a házak, az utcák. Minden parányi méretűvé zsugorodik össze. A mi problémánk is egyszeriben elillan. Most már Isten kezében vagyunk, Ő az aki gondoskodik! A mérőműszer kijelzőjén látjuk, hogy csökkenni kezd Vince oxigénszintje. Percenként nézzük a kijelzőt. Aztán egyszer csak megáll 93-nál. Vince jókedvű. Csak akkor néz ki az ablakon, ha valamit mutatok neki, egyébként pedig azzal van elfoglalva, hogy a játékában szereplőknek elkészítse a konyhában az ételt és virtuálisan megetesse őket. Nézem a felhőket, és arra gondolok, hogy most fizikálisan is közelebb vagyok Istenhez. Felhők felett repülünk, és a problémáink nem repültek velünk, valóban olyan földhözragadtak, mint ahogy azt naponta megéljük kikecmeregvén egy-egy nehézségből.
Kíváncsiságból kipróbáljuk a velünk lévő gépeket, hogy lássuk hogyan üzemelnek. A BIPAP (levegőbefújás párásított levegővel) nem hoz semmilyen változást, de az oxigén koncentrátor két perc alatt felviszi Vince oxigénszintjét az induláskor lévőre. Aztán megmérjük férjemmel a mi oxigénszintünket, és látjuk, hogy az is leesett ugyanúgy 93-94-re. Hála Istennek, Vince szervezete ugyanúgy reagál, mint a miénk. Köszönöm Drága Istenem, hogy a védőszárnyad alatt lehetünk!

“Tollaival befedez téged, és szárnya alatt lesz oltalmad. Pajzs és páncél a hűsége.” Zsoltárok 91:4

Azért vállaltuk be a repülőutat, mert Barcelonában tartottak egy ortopéd orvosi konferenciát, amelyre azok az orvosok is eljöttek, akikről évek óta halljuk, hogy az arthrogryphosis betegség kapcsán számos eredményt értek már el. Évekkel ezelőtt már próbáltunk bejutni ilyen európai konferenciára, ahol ők jelen voltak, de sajnos elutasítottak bennünket. Imádkoztam azért, hogy a gégekanül kapcsán adjon választ Isten, hogy vajon idén bele kell-e vágjuk a dekanülálásba (gégekanül kivételének folyamata), és nagyon gyorsan konkrétumok árasztottak el bennünket. Megkaptam Habakuk 2:3 üzenetében, hogy legyek türelmes, Isten nem marad el tőlem. Aztán férjem talált egy lengyel kórházat egy artgropryhosis-os szakmai csapattal. Írt nekik levelet, és már másnap válaszolt a főorvos, hogy vár bennünket szeretettel Krakkóban, és ha benne vagyunk, leszervez egy rögtönzött konzíliumot az amerikai orvosokkal a május elején megrendezendő konferencián Spanyolországban. Isten mindig nagyon tevékeny az életünkben, mindig konkrétumokkal, emberekkel, helyzetekkel válaszol, csak bölcsességet kell kérni tőle, hogy megérthessük a forgatókönyvét és ne legyünk türelmetlenek. Még észbe sem kaptam, már úton is voltunk Krakkóba április végén, ahol nem kis ajándékkal lepett meg Isten. 6 év alatt most először találkozhattunk olyan családdal, ahol arthrogryposis-os a gyermek, és gégekanülje is van. Aztán itthon épp hogy csak kipakoltuk a bőröndjeinket, és már készültünk is Barcelonába, ahol találkoztunk olyan kézsebésszel, aki nagyon biztató volt Vince kézdeformitásait korrigáló műtétek kapcsán. Ő heti szinten műt arthrogryposis-os gyermekeket, olyanokat is, akik gégekanüllel rendelkeznek. (Egy kiegészítés: teljesen más az arthrogryposis-os gyermekek altatása, más anyagokat használnak más technikával, mint normál altatás esetén, ezért fontos nekünk, hogy nemcsak ortopéd területen, de arthrogryposis területen is tapasztalata legyen az operáló csapatnak.)
Év elején bizonyosságom volt Istennel beszélgetve, hogy ismét valami nagyszerű dolog fog jönni az életünkben. Akkor én azt hittem, hogy kikerül idén a kanül, de most már körvonalazódni látszik, hogy Vince talán idén két kézzel megfoghat dolgokat, és talán elindulhatunk az önálló evés irányába is. Hálás vagyok Uram, hogy terved van az életünkre! Még hálásabb vagyok azért, hogy láttatod velem ezt a tökéletes tervet, és biztonságban érezhetem magam általa, általad Uram!

“Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám, és én mit feleljek panaszom dolgában. Így felelt nekem az Úr: Írd le ezt a látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. Mert ez a látomás bizonyos időre szól, de a vége felé siet, és nem csal meg. Ha késik is, várjál rá, mert bizonnyal eljön, nem marad el.”
Habakuk könyve 2:1-3