veroxigen_mero

Épp befejeztük a vacsorát, megmértem az oxigénszintjét Vincének, tökéletes az érték. Egyszer csak azt látom, hogy valami nincs rendben, mert Vince sír. Kérdezem, hogy fáj-e valami, mutatja a fejével, hogy nem. Mondja, hogy: Apa. Elmesélem neki, hogy egy kollégájával vacsorázik Apa, de hamarosan jön. Aztán a sírás folytatódik és erősödik, én meg viccelődök, hogy csak Apa jó neki, de most nem válik be az irónia. Aztán már látom, hogy sírógörcs tör rá. Ilyen még soha nem volt, mert Vince nagyon nyugodt és figyelmes kisfiú, olyan felnőttes kicsit, aki fel tudja mérni a dolgok alakulását. De most átcsap hisztibe. Erélyes leszek, hogy hagyja abba, mert ha így megy tovább, nagyon sok váladékot kell szívni a kanülből, és a mellkasműtét óta érzékenyebb erre. De a sírás erősödik, Vince végtagjai kihűlnek, közben a véroxigén szint leesik, és már tehetetlenül állok és kérem Jézust, hogy segítsen.

Most mondhatod, hogy Isten vajon miért nem segített és miért nem szüntette meg Vincénél a sírást előbb, hogy ne kelljen oxigént adnom neki. Pedig imádkoztam, amikor láttam, hogy baj van. Ráadásul a napot egy közös imával indítottam a barátnőmmel, hogy áldás kísérje a családunk életét.
Isten azonban nem kívánságkosár, amelyből minden alkalommal előhúzhatsz egy joker kártyát. Ő sokkal szelídebben tanít a szeretetre. Arra vágyik, hogy olyan szeretet alakuljon ki bennünk saját elhatározásunkból, amely állhatatos és nem inog meg a pillanatnyi nehézségek ellenére sem. Ha kíváncsi vagy a nem ember által kreált szeretetre, az 1 Korintus 13-as igében megtalálod, nagyon összetett! A tökéletes szeretet nem tűri a felfuvalkodást, amit akkor tettem, amikor azt hittem, hogy csak én vagyok képes megoldani Vince gondozását. Vince ezúttal Apukáját választotta, öt év után most először igazán.
Az igazi szeretet megszűnik abban a pillanatban, amikor a harag legenyhébb formája felbukkan bennünk. Amikor elővettem a nevelő szándékot és magyaráztam Vincének, hogy ne sírjon, mert minél több váladékot kell, hogy szívjak a gégekanülből, annál fájdalmasabb lesz neki, akkorra már olyan méreg volt bennem a tehetetlenség miatt, hogy törni-zúzni tudtam volna. Imádkoztam ugyan, de közben a szeretet, amelyet gondoskodás címén tanúsítottam, emberi volt csupán. Meg akartam oldani a problémát erőből.
Isten ennek ellenére segített, mert gondoskodása határtalan. Megmutatta, hogy nem ez a szeretet, amit én adok, hanem az, amit Ő. Végződhetett volna úgy is, hogy rohanunk a kórházba, közben Vince véroxigén szintje egyre csökken. Mire odaérünk, kimerül, beteszik az intenzívre, agyonszurkálják, hogy bekössék az infúziót, közben mi szülők szétesünk, nem alszunk ismét egy éjszakát és aztán várunk egy hetet, mire kijöhetünk a kórházból.
Isten kegyelme hatalmas, így nem ez történt. Köszönöm Mennyei Atyám, hogy gondoskodsz és közben tanítasz a szeretetre!
Láttam már olyat, hogy egy kisgyerek földhöz vágja magát a bevásárlóközpontban, és az anyukája azt sem tudja, hogy reagálja le ezt a helyzetet. Sok megoldás létezik, de este amikor mindenki nyugovóra tér, ez csak egy sima hiszti marad és másnapra el is felejtették. Nekem is ebben a hisztiben volt most részem, amit minden öt éves megcsinál, hogy tesztelje a szülei határait. Nálunk ’csak’ annyi volt a különbség, hogy a tét nem egy meg nem vásárolt játék volt, hanem az, hogy jut-e levegőhöz a kisfiam vagy sem. Márpedig az ember akkor tanul igazán, ha nagy veszteségben van része, és az mélyen karistolva fáj! Nekem ez most nagyon fájt, ismét fájt, így újra elolvastam a tanítást:
„A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (Pál első levele a Korinthusiakhoz 13:4-8)