“Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.”
Róma 8:11

7 év után, Vince életében először ráállhatott a lábára. Megkaptuk az állítógépet! Szívemben olyan öröm van, hogy ez a nap is eljött! Rögtön készítettem róla egy képet úgy, hogy mögötte állok, hogy lássam, mekkora fiam van. El tudod képzelni az érzést, hogy Vince áll, nem kell tartanom sehol, csak könnyedén a vállára teszem a kezem és büszkén pózolok a kamerába, amit az ortopédműszerész fog? Persze kell tartani, ha hosszan állítjuk, mert annyira lelkes, hogy elkezdi magát hintáztatni, és vigyázni kell, hogy el ne essen. De az a pár másodperc, amíg nyugodtan van és elengedem és áll önállóan… Az az érzés leírhatatlan… Egyedül Isten tudja, hogy milyen hálás vagyok, mennyi öröm van a szívemben, ami ki akar csordulni! Egyedül Ő!

“Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyen rajta Isten cselekedetei.”
János evangéliuma 9:1-3

Elment az ortopédműszerész. Örömtáncba és énekbe fogtam! Nyilvánvalóvá lett Vince testén Isten cselekedete! Puszilgattam Vincét, elmondtam neki, hogy annyira büszke vagyok rá! Ő egyfolytában azt hajtogatta, hogy: “Apa”, “Apa”, ami azt jelenti, hogy ha hazajön Apa, mondjuk el neki is a nagy hírt! Sejtettem, hogy valahogy be tudjuk tenni Vincét az állító szerkezetbe az ortopédműszerésszel, de azt nem tudtam, hogy Vince élvezni is fogja, és ki se akar majd szállni belőle! Pedig azért eléggé nyomhatta itt-ott, mert akkor még nem volt benne bélés sem, hogy lássuk, kell-e valahol még alakítani. Annyira dülöngélt, hogy azt éreztem, lendíteni szeretné a lábát és haladni előre! Hú, nagy pillanat volt!

“Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább megggyógyuljon.”
Zsidók 12:11-13

Miközben örömmámorban égtem, visszatekintettem az életünkre kicsit és próbáltam emberileg megérteni, hogy miért most jöhetett el ez a pillanat. Az öröm hevének csökkenése után egyből azon gondolkodtam, hogy vajon mit tehettem, hogy most kapok egy ilyen hatalmas ajándékot? Nagyon érdekes tanítást kaptam Istentől! Az emberi szeretet ilyen adok-kapok törvény keretein belül működik, de az Isteni szeretet az tele van kegyelemmel, irgalommal, meg nem érdemelt ajándékokkal. Azt gondolod azért kaptam meg ezt az ajándékot, hogy láthatom Vincét állni, mert kitartóan gondozom, mert nem adom fel, mert bíztatok másokat, mert imádkozom más anyukákkal, mert ízületi fájdalmaim ellenére emelem a kis testét, mert átutazom vele a fél világot, hogy orvosok kezelni tudják, mert olvasom a Bibliát, mert adok pénzt a hajléktalannak, mert vállalok önkéntes filmkészítést, mert, mert, mert…? NEM! Azért kaptam ezt az ajándékot, mert hiszek Jézus megváltásában! Ez az egy dolog elég ahhoz, hogy Isten családjába tartozzak, és mint ilyen, én is részesüljek az öröm örökségéből.

Tudod, hogy honnan tudom ezt? Elmondom: amikor az örömöm kicsit alábbhagyott Vince állítását követően, eszembe jutott egy csúnya dolog. Meg lettem ajándékozva, de meg sem érdemlem! Januárban vették le az állítógép méreteket és azt mondták, hogy két hónap múlva kész lesz az első verzió. Két hónap múlva felhívtam őket és hebegtek-habogtak. Rákérdeztem, hogy ugye még hozzá sem kezdtek, de kitértek a válaszadás elől. Harag volt a szívemben, mert decemberben, amikor Amerikában voltunk, minden ortopéd orvos elmondta, hogy már rég állítani kellene Vincét. Olyan orvosok mondták, akik pontosan tudják, ismerik az ő betegségét, és vannak előttük más példák. Itthon egyetlen orvos sem mondta, hogy állítsuk, sőt inkább visszatartottak bennünket, mert féltek, hogy a csípőjének a furcsa pozíciója nem fogja őt megtartani. Tudom, hogy jogosan mondták, mert nincs előttük sok-sok példa és tapasztalat arthrogryposis kezelés kapcsán.
Szóval dühös voltam, és azt hazudtam az ortopédműszerésznek, hogy már lebeszéltem egy intenzív mozgásterápiát a tavaszi szünet két hetére a gyógytornásszal, és arra meg kell, hogy kapjam az állítógépet. Elnézést kértek, és biztosítottak arról, hogy sietnek és két hét múlva hozzák a prototípust.

“Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tajaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
Róma 7:22-25

Elment az ortopédműszerész. Táncoltam, énekeltem, csókolgattam Vincét, hálát adtam Istennek. Belém nyilallt, hogy mégsem érdemlem meg ezt az ajándékot, mert pont egy perce hazudtam. Az ajándék azonban már itt van, az enyém, megkaptam, kegyelemből. Isten ismét tanított valamit: nem azért kaptam, mert jó voltam, nem azért nem kaptam meg eddig, mert rossz voltam. Egy dolog számít Neki: hiszek Istenben, az Ő Megváltó Fiában, Jézusban! Nagyon jól tudta, hogy vétkezni fogok, nagyon jól tudja, hogy nem ez volt az utolsó, ezért adott nekünk egy olyan ajándékot, amely örök megváltásban részesít! Húsvét nekem többé már nem a nyuszi ünnepe, hanem Jézus megváltó ajándékáé!

“Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.”
Róma 8:1-4