Másfél hónapja egyeztetünk orvosokkal, tervezgetjük, hogyan tovább, mi az, amire fókuszáljunk Vince fejlesztése, kezelése kapcsán. Pár napja megvettük a repülőjegyeket. Irány ismét Philadelphia, Vincének csípő- és lábműtéte lesz. 6-8 hét terpesz gipsz, utazás, szállásfoglalás, listák készítése az elintézendő dolgokról. Érzem, hogy ahogy halad előre az idő, szép apránként megyek én is össze. Nagyon fáradt vagyok, csak aludnék, rettentően fáj a lábfejem, a csuklóm. Mindenem be van dagadva már hetek óta. Kocogok, sétálok, masszírozok, fájdalomcsillapítót szedek és imádkozom.
“Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”
2 Korinthus 12:9
Imádkozom hajnalban, amikor fordítom Vincét az ágyában. Imádkozom reggel a zuhany alatt. Imádkozom autóvezetés közben. Imádkozom miközben készülők a pénteki randimra a férjemmel. Aztán egy szelíd hang megszólal bennem: “Majd Én adok erőt mindenhez!”
Még egy hónap van az utazásig, de Isten nem bír várni, azonnal eláraszt az erejével! Két nap alatt elintéződik, hogy kapjunk a Mozgásjavító Iskolától egy kerekesszéket, amibe állítani is lehet Vincét. Dagadt kezekkel, de beteszem Vincét az állítógépébe, az állítógépet meg a kerekesszékbe, és azon kapom magam, hogy suhanunk a teraszon és kacagok, mert vigyázni kell, nehogy lesodródjunk a sebességtől.
“Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.”
Zsoltárok 1:1-2
Tervezgetni jó dolog, de egy műtét előtti készülődés nagy terhet tud tenni az ember vállára. Az ember elméjét egyre több olyan kezdetű mondat árasztja el, hogy: Mi lesz, ha…? Válaszok pedig nincsenek és B terv sincs, amit majd jól kieszelünk előre. Műtétre várakozva hamar megtanulja az ember a leckét: Isten kezében vagyok! Nyúlós-nehéz reggelek jönnek, mert már túl lennék az egészen, de Jézus még fakultatív beirat egy extra órára. A tananyag: “Elég minden napnak a maga baja.”
“Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”
Máté 6:34
Eláraszt a béke, mert Isten ott ül a képzeletbeli iskolapadom mellett, diktál, és nekem csak le kell írni a sorokat. Nem kell kitalálni semmit, nem kell felelni a leckéből, nem kell házifeladatot csinálni, csak le kell írni a hallottakat a szívem üres lapjaira. Micsoda könnyedség! Csak kinyitom a fülem, hallgatom, és a lelkem már tudja magától, hogy mi a teendő. Mi lesz holnap? Ugyanez! Csak hallgatom, és csak másolok. Mi lesz azután? Ugyanez, csak hallgatom, és csak másolok! Ilyen az életünk is. Minden napnak megvan a maga baja/tanítása, de nem mindegy, hogy közben Őt hallgatjuk vagy közben bekiabálunk. Hiába indul testi fájdalmakkal és lelki terhekkel a napom, nem erre nézek, már nem kiabálok, csak figyelek. Őrá figyelek! Jézusra! Kizárólag a mai napra van gondom és türelemmel várom, miként dicsőül meg Isten a rám váró események közepette.
“Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!” “Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.” Filippi 4:4,13
