Elbicikliztünk tegnap a játszótérig meg vissza. Banális történet, ugye? Ezerszer megcsináltad már gyermekeddel. Nekem azonban ehhez is Jézus áldását kellett kérjem, mert már megtanultam, hogy Nélküle semmire sem vagyok képes. Kértem az áldását és a védelmét, mert egy ilyen egyszerűnek tűnő helyzetben is sokféle veszély leselkedhet rám és a kis családomra. 

Korábban felvettem a bokszkesztyűt, és nekiindultam dacból egy babakocsis sétának, de egyfolytában az járt az eszemben, hogy milyen messze vagyok a lakástól és mennyi idő alatt érek haza, ha Vince gégekanüljébe valami beszorul. Nemegyszer kint az utcán le kellett, hogy álljak, és az emberi forgatag kellős közepén arra kellett minden erőmet bevetni, hogy egy váladékdugót biztonsággal ki tudjak szívni a gégekanülből. Figyelnem kellett arra, hogy ne dugjam le túl mélyen a leszívókatétert, mert az ilyen váladékdugók elég ragadósak. Ha nagy vákuummal, mélyre nyúlva szívom, akkor akár vért is szívhatok a kanülből, mert a ragacs hozzá van tapadva a légcsőhöz, és nem látom, hogy pontosan mikor kapja el a szívóerő. Ilyenkor sajnos a gégefalából leszakíthatok egy darab hámréteget, és akkor nem csak váladékot, de vért is szívhatok. El tudod képzelni, hogy állok a tömegben a sétálóutcán, hömpölyögnek körülöttem az emberek, én meg izzadok és berreg a szívógép, ledugom a leszívókatétert Vince nyakán, az emberek bámulnak, nézik, hogy mi történik, én meg azon izgulok, hogy csak most ne legyen valami nagyobb baj.
Elővettük hát tegnap a bicikliket, és beletettük Vincét a gyerekülésbe. Tudtuk, hogy már nem jó neki a méret, mert a lábát nem tudja hajlítani. Miközben öltöztettem Vincét, kértem Jézus áldását, hogy kísérjen el bennünket a játszótérre meg vissza. Készülődés közben eszembe jutott, hogy két textilpelenkát is magammal viszek, talán jó lesz Vince lábára, hogy ne ütődjön a gyerekülés lábtartó peremének a lába, ahogy lóg. Isten amit megáld, az nagyon simulékony és egyszerű tud lenni!
Beleültettem Vincét a székbe a biciklin, de láttam, hogy annyira lelóg a lába, hogy nem csak az a probléma, hogy nekiütődik a szék lábtartójának a hosszú lába, hanem az is, hogy nem tudok tekerni, mert a pedál az ő lábát is eléri. Isteni sugallatra felkötöttem a két pelenkával a lábacskáit a keresztváz mellé az ülésemhez rögzítve, kvázi nyújtott lábú ülésbe rögzítettem. Így a tekerésnél egyáltalán nem zavart a lába, sőt kényelmesebbé vált neki az ülés, mert a csípőjéből nem feszültek le a lábai, és nem himbálóztak kényszeredetten.

Jézus nagyon körültekintő, és szelíd szeretetével mindenre gondol! Amikor elindultunk, adott kis felhőket, hogy ne égjünk le a forró napon, amíg a játszótérre érünk. Vince kurjongatott biciklizés közben, mert élvezte a sebességet, lobogott a kis haja és tudta, hogy fontos küldetésünk van, hamarosan csúszdázni fog Édesapjával együtt.

„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” Pál levele az Efezusiakhoz 6:12-13

Isteni védelemben volt részünk, mert egy kis akkumulátoros szívógépet vittünk csak magunkkal meg egy pici flakon vizet, ha szívni kellene a váladékot (hogy a leszívókatéter csövét tudjuk vele tisztítani). Beszéltem Jézussal, mondtam, hogy nem viszek vészcsomagot (kis olló, pótkanül, kanültartó zsineg, fertőtlenítő gél, gégekanül-tisztító kefe) és nem cipelünk pótszívógépet sem, így teljesen Őrá vagyunk utalva. Kértem, hogy védjen meg bennünket, adja, hogy ne legyen ezekre szükség, mert mire egy tíz perces biciklitúrához mindent összepakolok, elcipelem, izgulok, hogy ne sérüljön semmi tekerés közben, addigra inkább le is mondok az egész tortúráról, mert rájövök, hogy nem ér az egész ennyit. Szóval szabadon, egyetlenegy szívógéppel nekivágtunk és élveztük a biciklizés adta örömöt, könnyedén, ahogy mások teszik ezt ’egy szál gatyában’.
Ha azt gondolod, hogy bármit is tudsz tenni saját erődből, legközelebb vizsgáld felül ezt a nézetedet. Én már megtanultam a leckét, egyedül Isten képes gondoskodni. Tudom, hogy fizikálisan nekem kellett eltekerni a játszótérig, nekem kellett a kezemben cipelnem Vincét a csúszdáig, és nekem kellett hazafelé is tekernem. Jézus körültekintő áldása nélkül azonban ez végződhetett volna másképp is. Ő az, aki védelmet nyújt, és olyan ajándékokat ad, amelyek nélkül levegőt is képtelen vagyok venni. Ha kételkedés van a szívedben, csak tedd fel magadnak a kérdést: ki lélegzik, amikor alszol? A tested Isteni parancsra engedelmeskedik, és lélegeztetve vagy! Hála Neki, nemcsak alvás közben gondoskodik, hanem egy szimpla játszótérre tekerés közben is a tenyerén hordoz, és elhalmoz gondoskodó szeretetével!

„De áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” Jeremiás könyve 17:7-8

Ui: Csak egy kiegészítő információ: a biciklizés-játszóterezés alatt egyszer sem kellett váladékot szívnom Vince gégekanüljéből. Dicsőség az Úrnak!!