“Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek. Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” Jeremiás 29:11-13

Szokták mondani, hogy ember tervez, Isten végez! Az igazság az, hogy az ember még csak tervezni sem tud… Annyira nem látunk rá a körülményeinkre, annyira de annyira nem tudjuk, hogy mi az, ami nekünk a legjobb lenne! Egyedül Isten tudja! Január óta szervezzük, tervezzük a tavaszi-nyári műtéteket: csípőlemez kivétel, urológiai műtét, dekanülálás (végleges gégekanül kivétel). Leírni is sok, hát még leszervezni és kivitelezni. Másnak ennyi műtét jut egész életére, nem egy évre. Három hónapig csak levelezgetés, vakozás türelemmel, aztán még egy hónap várakozás türelmetlenül. Áprilisban aztán végre hírt kapunk, hogy következő héten mehetünk Vince gégeműtétjére Hamburgba. Egy hétvége alatt gyors összepakolás, repülőjegy foglalás, és már a kórházban is találjuk magunkat. Elkezdődik a műtét, eltelik fél óra, és látjuk, hogy Vincéért indul a nővér a műtőbe. Már végeztek is. Vince teljesen kivirult, nem látom rajta az altató semmilyen kábító mellékhatását, mintha csak egy jót aludt volna. Várunk az orvosra, magunkban rettegünk a választól, hogy vajon miért nem műtötték meg. Nagyobb lehet a gond? De megálljt parancsolok most a gondolataimnak, várok, vajon mire hív Isten?

Ismét csoda történt!  Műtétre nem volt szükség, a gégefalon lévő kinövés visszahúzódott. Értem már Istenem! Ezért volt hát olyan nehézkes időpontot kapjunk, mert Te már tudtad, hogy nincs is szükség erre az útra!

Aztán nem telik el egy hónap, már Philadelphiában találjuk magunkat. Csípőkorrekciós fémlemez eltávolítás és urológiai műtét egy altatás alatt. Két orvos egymást váltja, 8 óráig tart a kombinált műtét. Intenzív osztályon egy éjszakát töltünk, és másnap már ki is engednek minket. Vincének nincsenek fájdalmai, a hazafelé úton tud ülni és épp arról diskurál a beszédprogramjával, hogy ő feltétlenül Monopoly-zni szeretne.

A taxiban hirtelen megáll az idő. Isten kikutathatatlan útjain gondolkodom… Tegnapelőtt születésnapom volt, kaptam 5 perc gyerekkori boldog múltat idéző pingpongozást a parkban. Tegnap 8 órás, két orvosos kombinált nagy műtétet végeztek Vincén. Ma meg mintha semmi nem történt volna, Vince társasozni hív. A testem fáradt, mert ezek az események valóban megtörténtek, de a lelkem annyira szabad. Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Nekünk tényleg korlátokat szab a tér és az idő. Isten azonban szárnyalva alkot, most is azon dolgozik, hogy áldások sora hulljon az ölünkbe! Ha számba venném, hogy mennyi minden jóban volt már részünk…

“Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi értünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.” Zsoltárok 40:6

Júliusban útnak indulunk ismét a dekanülálás miatt. 8 éve várunk erre a pillanatra, hogy Vince gégekanül nélkül élhessen. Elfogadjuk Isten tervét, bárhogy is alakuljon! Ha tehetitek, kérlek imádkozzatok értünk! Köszönjük!

“Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” János 15:16

– – – – – – – – – – – – – – – – – –

• Mennyi? Tényleg 8 órás volt a műtét? Hogy bírtad idegekkel?
• Tudom, hogy furcsán hangzik, de nagy béke volt bennem. Csendesen ültünk férjemmel a kórházi szoba ablakánál, beszélgettünk kicsit, hátradőltünk, szemünket becsukva napoztattuk az arcunkat. Aztán előre dőltünk, időtlenül fogtuk egymás kezét. Amikor éreztem, hogy a saját gondolataim átvennék az irányítást és őrült rohanásba kezdenének, megkérdeztem férjemet, hogy olvashatok-e a Bibliából hangosan. Igent mondott. János evangéliumából olvastam. Csak olvastam és olvastam, az órák repültek. Aztán elcsuklott a hangom, könnybe lábadt a szemem, mert egy olyan igére bukkantam, amit aznap reggel kutattam a szívemben, hogy hol lehet… Ez volt az:

“Bizony, bizony mondom neked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod.” János 21:18